A minap valahogy megkívántam a pármai sonkát, és minden különösebb cél nélkül vettem belőle 10 dekát. Na nem mintha nehéz dolog lenne kitalálni, mit is kezdjek vele, hiszen annyi mindent fel lehet vele dobni: kerülhet pizzára, tésztaételbe, vagy tálalható nyersen egy jóféle házi kenyér mellé egy olaszos kóstolótál részeként, csodás húsokat, halakat belegöngyölni, bármihez, mindenhez, akármikor. Ráadásul viszonylag magas ára ellenére megkockáztatom, hogy gazdaságos alapanyag, mivel nagyon kis mennyiség elég belőle ahhoz, hogy egy viszonylag egyszerű fogást mennyei lakomává avanzsáljon.

Így történt bizony nálunk is a minap. Csak szétnéztem a hűtőben, elővettem egy egyedül árválkodó cukkinit, kikaptam egy zacskó bébispenótot, a tejszínt, aminek lejáró félben volt a szavatossága, és gondoltam, hogy ők majd boldogan összesimulnak egy kényeztető tésztaételben, ami már önmagában is lélekemelő, hát még gazdagon megszórva a sült pármai sonkával!

Krémes linguini pármai sonkával, cukkínivel és spenóttal

Hozzávalók 2 személyre:

• 30 dkg linguine tészta
• 4 hajszálvékony szelet pármai sonka (úgy 50 gramm)
• 1 evőkanál + 20 g vaj
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 kisebb cukkini hosszában negyedelve, majd feldarabolva
• 5 gerezd fokhagyma nem túl finomra vágva (tisztítás után rájuk fektettem a kés élét, alaposan rátenyereltem - így megtörtek - majd vékonyan felszeleteltem őket)
• 2 dl zsíros tejszín
• úgy 3 evőkanálnyi frissen reszelt parmezán
• 5 szál petrezselyem
• 2 marék bébispenót (úgy 80 g)

A sütőt előmelegítettem 220 fokra. Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, majd egymás mellé fektettem rajta a pármai sonka szeleteket. Mikor felmelegedett a sütő, 6-8 perc alatt ropogósra sütöttem benne őket.

A tésztát a szokásos módon bő, forrásban lévő sós vízben felraktam főni.

Egy nagy serpenyőben összeolvasztottam az evőkanálnyi vajat az olívaolajjal, majd pár perc alatt némi só kíséretében rázogatva megpirítottam benne a cukkinidarabkákat. Hozzáadtam a fokhagymát, átkevertem, és ahogy megéreztem az illatát, felöntöttem a tejszínnel. Finoman sóztam és borsoztam, felforraltam, majd hozzáadtam két merőkanállal a tészta főzővizéből, kicsit beforraltam, és belenyestem a petrezselymet, majd elzártam alatta a lángot.

A megfőtt tészta főzővizéből kimertem egy fél bögrényit, leszűrtem, majd visszazuttyintottam a lábosba, és belekevertem a 20 gramm vajat, majd a spenótot, végül pedig a cukkinis szószt is. Mivel úgy ítéltem meg, hogy nem árt neki még egy kis főzővíz, lötyköltem rá egy keveset megrázogattam, majd rátördeltem 3 szelet pármai sonkát, átkevertem, és elosztottam két tányér között. A maradék egy szeletnyi pármai sonkát pedig az adagok tetejére morzsoltam, és belibbentem velük a nappaliba.

A közelmúlt legjobb tésztaétele: krémes, a cukkini enyhén édes, amit a fokhagyma csodásan ellensúlyoz. A spenót friss, szinte roppan, a pármai sonka pedig intenzíven sós és izgalmasan ropogós. Sok különböző íz és textúra, mennyei - még szerencse, hogy nem csináltam belőle dupla adagot, mert mindet megettük volna…