Az Elle á table szeptember-októberi számában bukkantam rá a cukkinis csokoládé fondant receptjére, melytől azonnal beindultak az agytekervényeim, mert ugyebár kellőképpen szokatlan, mondhatni borzongatóan izgalmas az ötlet, hogy édességbe, csokoládés édességbe cukkinit keverjünk. Végigolvasva a receptúrát, arra jutottam, hogy minden bizonnyal ez a legrafináltabb és legizgalmasabb, ugyanakkor mégis relatíve egyszerűen elkészíthető csokoládés édesség, amibe az elmúlt időszakban belefutottam. Arról van szó ugyanis, hogy a cukkinit le kell reszelni, majd összekeverni némi cukorral, és várni negyed órát, míg levet ereszt. Eztán a kinyomkodott cukkinit vajjal összeolvasztott csokihoz keverjük, a felfogott cukros levet pedig sziruppá beforraljuk. Míg a szirup hűl, a cukkinis-csokis egyveleghez hozzákeverünk tojássárgáját és kevés mandulalisztet. Végezetül a fehérjéket lágy habbá verjük, majd a szirupot lassan hozzácsorgatva tovább dolgozzuk, míg szép fényes, kemény felhőt kapunk. Immáron csak annyit kell tenni, hogy a habot finoman a csokis keverékhez forgatjuk, és forró sütőben nagyjából 10 perc alatt készre sütjük.
Az eredmény fenséges: puha és könnyű, lágy és krémes, no és persze irgalmatlanul csokis. Arra pedig az átlag halandó sose jönne rá, hogy cukkini van benne, ettől egy pillanatig se tartsatok! Én azért többször megpróbáltam Monsieur-ben tudatosítani a dolgot, méghozzá olyan alávalónak tűnő, ámde indokolt célzattal, hogy alább hagyjon a süti iránti lelkesedése, tekintettel arra, hogy az első néhány alkalommal, mikor készítettem, gyakorlatilag egy délután befalta az egész tálcányit. Legutoljára, mikor úgy tűnt, agyilag ténylegesen feldolgozta a cukkinitényt, közölte, hogy dög vagyok, és most már annyira nincs is kedve hozzá, mert pfúj, cukkini és csoki, hogy lehet bárki ilyen elvetemült?! De aztán 5 perc múlva már így is ette a következő szeletet. Sőt, később már a szeleteléssel sem bajlódott: egyszerűen fogott egy kiskanalat…
Az az igazság egyébként, hogy ezt a cukkicsokodantot (ahogy magamban hívom) én is imádom. Én is több szelettel képes vagyok belőle megenni egy nap (pedig nem tartozom a kifejezetten édesszájúak közé), sőt, időnként arra is vetemedem, hogy tovább cifrázzam: kanalazok mellé némi créme fraîche-t, és finoman megszórom porcukorral…
Cukkinis csokoládé fondant (Fondant chocolat et courgette)
Hozzávalók:
- 20 dkg cukkini
- 140 g nádcukor
- 20 dkg jó minőségű étcsokoládé (minimum 65%-os kakaótartalmú)
- 125 vaj
- 3 tojás
- 2 evőkanál (2 X15 ml) őrölt mandula
A cukkinit lereszelem (ha épp olyan kedvem van, előtte meg is pucolom, úgy még delikátabb a végeredmény), és összekeverem a nádcukorral 15 percre, míg a cukkini kiengedi a levét, és a cukor felolvad benne. Közben, vízgőz fölött, összeolvasztom a darabokra tördelt csokoládét a vajjal, majd a tűzről levéve hűlni hagyom.
A 15 perc leteltével az olvasztott csokihoz keverem a kinyomkodott cukkinit, majd a felfogott levét egy apró lábosban, közepes lángon elkezdem forralni. Az a cél, hogy úgy nagyjából a fele mennyiség elpárologjon, és a visszamaradó folyadék enyhén szirupos állagú legyen – itt kicsit óvatosnak kell lenni, mert ahogy hűl, tovább sűrűsödik majd, és ha túlontúl sűrű, akkor képtelenség lesz majd szépen a tojásfehérjehabhoz keverni. Ha elértem a kívánt állagot, akkor a lehető leggyorsabban le akarom hűteni (nem teljesen, csak annyira, hogy ne törje össze vagy főzze meg majd a tojásfehérjét), ezért először kirakom az ablakba, majd ha már nem durván forró, pár percre a hűtőbe is.
Míg várok, kivajazok egy 26 x 26 centis kapcsos sütőformát, és a sütőt előmelegítem 250 fokra.
Eztán a tojásokat szétválasztom, és a sárgákat az őrölt mandulával egyetemben a csokis-vajas-cukkinis kencéhez keverem.
Végül tojásfehérjékből alacsony fokozatú gép erővel lágy habot verek, majd nagyobb erőre kapcsolva hozzácsurgatom a kezelhetőre hűlt cukorszirupot, és addig macerálom, míg fényes, kemény habot nem kapok. Ekkor egy spatulával fogom a hab harmadát, és viszonylag durván a csokis keverékbe dolgozom. Mikor ily módon fellazítottam a masszát, immáron óvatosan beleforgatom a maradék habot is, és ezzel végeztem, mehet a nyers tészta a sütőformába. Az előmelegített sütőben 10, max 12 perc kell neki, bár itt feltétlenül az a szabály, hogy inkább kevesebb, mint több.
A sütés után jön az rész, amihez önuralom kell (és rendkívüli ügyesség), ugyanis először szobahőmérsékletűre kell hűteni a tésztát, majd még egy órát kell adni neki a hűtőben is (mindezt úgy, hogy amennyiben lehetséges, M. ne szúrja ki). Aztán már végre lehet enni: a visszafogottabbak vágjanak maguknak egy nagy szeletet, aki pedig úgy gondolja, ő nem bohóckodik, fogjon a kezébe egy kiskanalat!
