Budapest-Bordeaux

Úgy tűnik, valamiféle tyúkanyó-effektus van rajtam kitörőben, mert már megint rámtört a süthetnék. Nem magamnak, nem azért, mert édességet akartam, hanem csak úgy, hogy legyen itthon. Nem igazán tudom hova tenni a dolgot, de Monsieur persze örült…

Egy hónapban egyszer tör ki rajtam az édesség iránti vágy. Persze olyankor juszt sincs itthon semmi (csokit, bonbont, pralinét soha nem is veszek). Úgyhogy rendszerint a falat kaparom, vagy rávetem magam a sütésre tartott étcsokira, esetleg a féléves mikulásra, merthogy szégyenszemre…

Stahl Judit Enni jó! című szakácskönyve volt az, ami elsőként a kezembe került. Anyukám kapta a Nagymamámtól karácsonyra az én tanácsomra (ami csak arra terjedt ki, hogy valami szakácskönyv legyen, mert Anya azokat csípi). Az esett, hogy hazamentem az ünnepek után, ment a hülye…

A múlt hét végén Monsieur meglepő kijelentéssel élt: egy darabig inkább csak gyümölcsöt szeretne reggelire, mivel redukálni szeretné a fogyasztandó cukormennyiséget (ennyit arról, hogy amúgy is csak karcsúsított muffinokat kapott!).Azért ezt nem vehettem száz százalékig…

Monsieur csak édes dolgokat hajlandó reggelizni – de kéretik nem csodálkozni az ügyön, az úr ugyanis francia. Csakhogy a mi szeretett városunkban nemigazán lehet oly könnyedén beszerezni az általa reggelire oly nagyon kívánt croissant-ot, chausson aux pommes-ot (mennyei almás…