Most először fordul elő, hogy egyedül töltjük a Karácsonyt, mert a dinka multinál év végi extra hajtás van, és Monsieur nem tudott szabadságot kivenni, hát szépen ittragadtunk Kasztliban. Ha már így esett, úgy voltam vele, hogy megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni az ünnepekből, legalább a felhajtás legyen nagy, ha már nem lehetünk otthon.
Közel egy hetet töltöttem a három vacsoramenü összeállításával, eddig két nagybevásárláson vagyok túl, de holnap még teszek egy halpiacos kört is.
Mindazonáltal az a cselekedetem, mely alapján épelmélyűségem leginkább megkérdőjelezhető, csak most kerül ismertetésre: vettem egy közel három kilós egész lazacot. Kettőnknek. Filézési gyakorlat híján. És filéző kés híján. De ami a legdurvább, hogy egyáltalán egy nyomorult éles kés híján (addig nem veszek semmi extra felszerelést, míg olyan helyen nem lakunk, ahol joggal hihetem, hogy huzamosabb időt is eltöltünk). Mindezt azért, mert gravlaxot akartam Szentestére aperitif gyanánt.
Nem tehetek róla egyébként: a szokásos üzletemben most nem volt két akkora filé, amekkorából érdemes lett volna gravlaxot készíteni, azt meg nem nagyon mertem megkockáztatni, hogy addig rohangálok késődélután a városban, míg valahol nem találok, mert a halacskának három napnyi pácolás kell, tehát tegnap este meg kellett kezdeni, és ha nem kapok, akkor mi-a-manó van?
Szóval megvettem az egész lazacot, ami egyébként a normál áránál így jóval olcsóbb is volt. Szépen hazacipeltem, majd egy szusszanásnyi bátorsággyűjtés után nekiestem. Az előző lakótól megörökölt nagyméretű supposed-to-be séfkésem olyan szinten életlen, hogy vele nem boldogultam, tehát kiegészítettem a fegyvertáram a vele ellentétben csodásan erős konyhai ollómmal (elképzelem, ahogy ezen a ponton a hozzáértők felhorkannak), no meg a szokásos szeleteljünk felvágottat meg retket késsel, és a hárommal már fogjuk rá, hogy elboldogultam. A lazacból sikeresen megalkottam két - kis jóindulattal szinte már szépnek nevezhető - óriási (saccra 60-60 dekás) filét a gravlaxnak, továbbá 3*2 kissé túlgyötört, de azért használható normál-normál nagy méretű filét lazacsztéknek, és a fejrészből meg a farokrészből úgy 10 dekányi kockázott lazachúst mondjuk tésztához vagy levesbe. Azt mondanám, mindez a pácolással együtt úgy két órámba került. Utána olyan szemekkel néztem Monsieur-re, mint aki most futotta le élete első maratonját, de a hőn áhított ováció elmaradt, mert az Uracs túl fáradt volt hozzá…
Ezek után nem meglepő, úgy hiszem, hogy a tegnapi vacsoránk lazac lett, kiegészítve a hűtőből kiguberált zöldségekkel, némi borral és creme fraiche-sel.
Lazacszelet csőben sült, fehérboros zöldségekkel
Hozzávalók 2 személyre:
- 2 szelet, bőrös lazacfilé
- 1 óriási édesköménygumó
- 2 közepes sárgarépa
- 1 cukkini
- 1 nagyobb póréhagyma
- néhány kakukkfűág
- 1,5 dl zöldségleves (harmad kocka)
- 1 dl száraz fehérbor (nálunk chilei Chardonnay)
- 2 púpos evőkanál creme fraiche
- 25 dkg basmati rizs (lesz belőle maradék, amiből másnap egy ebéddoboznyi irodakaja készül)
- 1+2 evőkanál olívaolaj
- só és frissen őrölt bors
Előmelegítem a sütőt 200 fokra. Leszedem az édeskömény kissé viseltes külső borítólevelét, félbe vágom, kivágom a torzsarészt, majd félkarikákra vágom. A megpucolt sárgarépákat hüvelykujjnyi hosszú vékony csíkokra, a legkülső rétegtől megfosztott pórét úgy két centis karikákra, a cukkinit másfél ujjnyi vastag félkörökre nyesem. Valamennyi zöldséget az egy evőkanál olívaolajjal kikent tepsi formájú jénaimba halmozom, alaposan sózom és borsozom, majd jól összeforgatom, és rádobálom a kakukkfűágakat. Végül egy keverőtálkában összekeverem a levest, a bort és a creme fraichet, óvatosan, az edény szélénél a zöldségek alá öntöm, lefedem a jénait alufóliával, és a meleg sütőben először 25 percet, majd újabb 15 percet immáron a fólia nélkül sütöm.
A rizst fél liter vízben egy teáskanálnyi sóval 12 perc alatt készre főzöm.
Egy nagy serpenyőben füstösre hevítek két evőkanálnyi olívaolajat, majd a lazacot előzetesen sózott-borsozott bőrös felével lefelé úgy három, majd óvatosan megfordítva a másik, időközben fűszerezett felét úgy egy percig sütöm. (Az a lazacsütés titka, hogy az oldalán kell figyelni, ahogy a színe mélyvörösből rózsaszínre vált: mikor a csík elérte a halszelet utolsó, felső harmadát, akkor kell fordítani rajta, és durván egy percet adni neki még. Sülés közben nem szabad macerálni, és tényleg csak egyszer szabad fordítani.) A lazac ezután a lángról levett serpenyőben várja ki, míg rá kerül a sor a tálalásnál.
Először egy kiürült creme fraiche-es pohár segítségével a rizs kerül a tányérokra, eztán a lazac bőrös felével felefelé, majd mellé tálalom a zöldségeket, és az alattuk képződött szósszal alaposan meglocsolgatom a rizskupacokat.
Egyszerű, de rendkívül ízletes fogás.
A zöldségekből maradt annyi, ami kevés tésztával kiegészítve az én másnapi ebédem lesz.
