A minap újraforgattam a májusi Good Food magazinhoz mellékelt zsírszegény ételeket csokorba gyűjtő füzetecskét, és megakadt a szemem egy recepten. Padlizsánkockákat sütöttek benne sütőben, majd balzsamecettel és mazsolával forgatták össze, és rukkolán tálalták. Nem mondom, ez sem hangzik rosszul, de nekem egy sokkalta finomságosabb dolog jutott eszembe róla: a görög, illetve török, netán arab büfékben árult joghurtos padlizsán. Pedig érdekes módon, nekem még sosem sikerült belőle igazán jót kifognom: rendszerint durván tocsogott az olajban, konkréten, mintha az a joghurt szerepét szerette volna átvenni. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy nem tudtam elképzelni, hogy jól elkészítve milyen mennyei is lehet.
Hát most nagyon megkívántam. És a szerencse is a kezem alá játszott: még fél áron is adták őket, mintha csak valami sugallatuk lett volna arról, mennyire jót tesznek vele a józan háztartásvezetést piedesztálra emelő lelkemnek.
Ami az elkészítését illeti: gyerekjáték. Olyannyira, hogy szinte már nem is igazi recept, pláne, hogy a fokhagyma, joghurt és olaj mennyiségét legjobb az egyéni ízlésünkhöz igazítani. Ebből fakadóan az alábbiak egyértelműen az enyémet tükrözik. Illetve immáron nyilván Monsieur-ét is.
Joghurtos padlizsán
Kéretik a képpel szemben jóindulatú elnézést tanúsítani: a fehér joghurtba burkolózó padlizsánról csak úgy lehetett volna (szerintem) szép felvételt készíteni, ha színes kerámiatálban tálalódik pirított magvakkal (lásd lentebb) megszórva, és csodásan zöldbe játszó olívaolajjal meglocsolva. De én pitát szántam neki.
Hozzávalók 2 személyre szabva:
- 2 padlizsán
- 4 evőkanál olívaolaj (nem extra szűz)
- 3 dl sűrű, görög joghurt
- 3 gerezd fokhagyma (ízlés kérdése, nekem elbírja, sőt, óhajtja a hármat, de aki kevésbé rajong érte, használjon egyet vagy kettőt)
- ¼ teáskanál őrölt római kömény (könnyű kézzel elhagyható)
- só és frissen őrölt bors
- 4 teljes kiőrlésű pita
A sütőt előmelegítem 180 fokra / gáz 6-os fokozatra.
A padlizsánok két végét levágom (csak amennyit feltétlen szükséges), megválok tőlük, majd a lila hurkákat kis kockákra vágom. Nem sózom be őket. Régen én is csináltam, de idővel rájöttem, hogy fölösleges, anélkül sem lesz keserű a végeredmény.
Egy jénai sütőtálba (amiben kényelmesen elférnek a kockák) két evőkanál olajat öntök, beleszórom a padlizsánkockákat, sózom és borsozom, ráöntöm a maradék két evőkanál olajat is, alaposan összeforgatom, majd 30 perc alatt készre sütöm. Míg sülnek, összekeverem a joghurtot a fokhagymával, icpici sóval és a római köménnyel.
A csábítóra sült padlizsándarabkákat egy tálba szedem, és közben igyekszem nem többet megenni egy-két darabnál (gyanítom, 5 percbe se telne az összes eltűntetése, ha nem tanúsítanék vasfegyelmet). Összekeverem az ízesített joghurttal, majd annyi időre a hűtőbe tolom, amíg kicsit összeérnek az ízek, illetve amennyi várakozást magamra tudok kényszeríteni.
Kenyérpirítóban felmelegített (és felpuffasztott) teljes kiőrlési pitában tálalom őket. (Tegnap este a facebookon azt írtam, hogy a teljes kiőrlésű pitát nem szabad benyomni a pirítóba, mert olyan íze lesz, mint a fűrészpornak. Azóta rájöttem, hogy de, szabad, de csak nagyon rövid ideig. Éppcsakhogy.)
Ha valaki nem pitában tálalná, megszórhatja esetleg pirított fenyőmaggal, netán pirított szezámmaggal, és esetleg locsolhat rá kevés extra szűz olívaolajat is. Lehet mellé majszolni közel keleti lapos kenyeret, vagy ilyen-olyan lepénykenyeret. Megkockáztatom, hogy még naan esetében sem sújt senkit sem villám… De salátalevelet ne tessék hozzá adni. Meg semmilyen más zöldséget. Csak hígítaná az ízeket.
Szupermegafinom, Friss, és dús, és füstös. Tudnám csak úgy kanalazni és kanalazni. Fogom is. Nemsokára újrakészítem. Holnap megyek is a következő adag padlizsánért.