A napokban valahol azt olvastam, hogy a magyar népszokás azt diktálja, Nagycsütörtökön együnk spenótot. Úgyhogy ha tartanátok magatokat hozzá, de nincs ötletetek, olvassatok tovább: az alábbi tésztaétel megfelel a spenótos kritériumnak, ráadásul egyszerű, villámgyors, no és persze nagyon-nagyon finom!
Mi ezt egyébként tegnapelőtt ettük, ám ha valaki esetleg most aggódni kezdene a lelki üdvünkért, vagy izibe megkérdőjelezné a hagyománytiszteletünket, ezúton igyekszem gyorsan leszögezni: ma este is fogyasztunk spenótot, igaz, még nem tudom, milyen formában, de itt van még maradék 15 dekányi kéznél…
Újabban különben én is olyan szeszélyes vagyok, mint az időjárás: a korábbi precíz gyakorlatnak lőttek, nincsenek előre eltervezett heti menük, és bizonyos állandóan vásárlandó alapdolgokat leszámítva veszem, amit megkívánok, majd spontán kotyvasztok. Hát így ugrott ez a 30 dekányi spenót is a kosaramba (bár újabban olyan gyakran ugrik, hogy el kell gondolkodnom az állandósításon), és amíg ki nem mentem a konyhába a vacsoráról gondoskodni, annyi volt mindössze biztos, hogy valamilyen tésztával és tejszínnel... Bár ezek már egyértelműen rávezettek a márványsajtra, amiről ezúttal úgy döntöttem, hogy nem a szószt dúsítja majd, hanem egyszerűen rámorzsolom a tészta tetejére, mert intenzívebben akartam érezni a jelenétét. A pucolatlan pekándió meg már jó ideje ott csücsült a konyhapulton – azért vettem, hogy vacsora előtti snackként időnként megtörjek belőle néhány szemet, amihez persze általában lusta voltam, úgyhogy most nekiveselkedtem, megtörtem az összes maradékot, és belefőztem azt is a vacsorába.
Tejszínes-spenótos fussili pekándióval
Hozzávalók (étvágyfüggően 3-4 adaghoz):
- 35 dkg fussili
- 1 nagy marék pekándió (vagy mindenki válasszon diófélét a preferenciája vagy a raktárkészlete alapján)
- 20 g vaj
- 1 evőkanál olívaolaj
- 6 gerezd fokhagyma
- 15 dkg zsenge spenót
- 2,5 dl nagyon zsíros tejszín (én double cream-et használok, ami több mint 40 százalékos)
- só és frissen őrölt bors
- szerecsendió
- A tálaláshoz: valamilyen kéksajt
A pekándiót száraz serpenyőben megpirítom, majd apróra vágom, és félreteszem.
A spenótot megmosom, leszárogatom, a hosszú szárvégektől megszabadítom, majd ujjnyi vastag csíkokra vágom. A megtisztított fokhagymagerezdekre ráfektetem egy nagy kés élét, és teljes súlybedobással rátenyerelek, mintegy megtörve azt, majd hajszálvékonyra felszeletelem - így ugye nem szimplán véknyságos szeleteket kapok, hanem azok a szeletek majd hosszabb-rövidebb darabokra esnek szét, biztosítva a változatos textúrát. (Persze akinek ez nem tetszik, aprítsa őket unalmasan egyformára.)
A tésztát a szokásos módon lobogó sós vízben felrakom főni.
Egy nagy serpenyőben közepes lángon összeolvasztom a vajat és az olajat, majd nagyjából fél perc alatt megfuttatom benne a fokhagymát. Mikor már erőteljesen érzem az ízét, rádobom a spenótot, és néhány percig kavargatom, míg összeesik. Ekkor felöntöm a tejszínnel, sózom, enyhén borsozom, és lassan felforralom. Mikor már forr, hozzámerek egy merőkanállal a tészta főzővizéből, és kicsit erőteljesebb lángon azzal is összeforralom.
A tésztát egy perccel korábban leszűröm, mint ahogy a csomagolás javasolja – de mielőtt megtenném, kimerek a főzővizéből egy félbögrényit.
A szószba reszelek némi szerecsendiót, belekeverem a tésztát és a pekándió ¾-ét, átkavarom, és egy perc alatt összemelengetem.
Tálalásnál az adagokat megszórom a maradék pekándióval, és bőségesen morzsolok rájuk kéksajtot is (kettőnknek most 50 grammot feleztem).
De ha máshoz lenne kedvetek, itt találtok további húsmentes, spenótos recepteket is:
Malfatti (spenótos-ricottás gombóc)
Rizottó kéksajttal, spenóttal, dióval
Spenótos gnocchi
Omlett spenóttal és fokhagymával
Csőben sült fussili gombás-spenótos mártással
