... vagy a torkunkba...
Mióta végre civilizált módon asztalnál étkezünk, rákaptam arra, hogy a francia módinak megfelelően ne csak egy fogást szolgáljak fel vacsorára, hanem mindig legyen valami fajta előétel is. Nem kell semmi túlbonyolított dologra gondolni: amíg jó volt az idő, rendszerint valami egyszerű salátát dobtam össze (pl. tölgylevélsalit dióval, reszelt sárgarépát egy erőteljesebb vinaigrette-tel), amióta azonban lehűltünk, többnyire egy ripsz-ropsz krémleves kerül az asztalra. Az olyan klasszikusokat, mint a brokkolikrémlevest vagy a zellerkrémlevest gondolkodás nélkül készítem havonta egyszer. Időnként reprodukálom a nevetgélő tehenes cukkinikrémlevest is, vagy ha épp nem tartok a sütőtök bosszújától, akkor őt macerálom. De az abszolút kedvenc, ami nélkül immár egy íztelenebb hely lenne ez a világ, az a sültpaprika-krémleves.
Alapjáraton bevallom, nem vagyok egyébként nagy rajongója a kaliforniai paprikának: számomra túl édes, ezért ritkán főzök vele. De ha le van értékelve, rendszerint veszek egy nagyobb mennyiséget, mert megsütve viszont már imádom. Így esett ez azon a bizonyos napon is, mikor ez a leves megszületett. Eredetileg salátának szántam, de fáztam, mikor hazaértem, és eluralkodott rajtam a leves utáni vágy. Körbenéztem, osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy így is a sültpaprika lesz a főszereplő. Volt még egy kallódó sárgarépám, meg néhány szem szilvaparadicsomom – mi sem lett volna kézenfekvőbb, mint hogy ők is ugranak a fazékba. És ha már az alap édeskés, nekem azt mindig kompenzálnom kell valami csípőssel, így a chili nem lehetett kérdés, no és persze az itteni kedvencem, a harissza paszta sem, mely kis túlzással élve a maghreb országok „piros aranya”. És ha már a pasztának alapanyaga az őrölt római kömény és koriander, akkor a levesből sem maradhattak ki, és a csípős ízeket lekerekítendő, jobb nem is akadhatott volna a kezembe, mint az épp lejárati napját megérő görög joghurtom…
Készítettem azóta egyébként már konzervparadicsommal is, illetve paradicsom nélkül is, amikor is egy helyett négy sárgarépát főztem bele – mindenhogy isteni volt. És igen, a csípős harisszával és a két chilipaprikával ez meglehetősen tüzes, úgyhogy aki nem rajong úgy a terápiás légúttisztításért, mint én, az csak egy chilit használjon, és azt is magozza ki.
Fűszeres sültpaprika-krémleves
Hozzávalók 4-6 adaghoz:
- 4 nagy piros kaliforniai paprika (majd 1 kiló)
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 sárgarépa
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 bird’s eye chili
- 1 teáskanál őrölt koriander
- 1 teáskanál őrölt római kömény
- 1 evőkanál harissa paszta
- 3 szilvaparadicsom (amilyet a konzervbe is tesznek) – nyugodtan helyettesíthető konzerv paradicsommal
- úgy 1 liter csirkealaplé
- 15 dkg görög joghurt
- só és frissen őrölt bors
A paprikák sütésével kezdek. Előmelegítem a sütő grillfokozatát 300 fokra, egy nagy sütőtálcát kibélelek alufóliával, ráültetem a megmosott, alaposan leszárított paprikákat, majd betolom közvetlenül a forró grill alá. Mikor a paprikák teteje feketére sül, fordítok rajtuk, míg valamennyi oldaluk „szenes” nem lesz. Ekkor kiveszem a sütőből, és a túllógó alufólia szélekkel légmentesen bebugyolálom a paprikákat úgy 10 percre, hogy a saját gőzüktől felpuhuljon a héjuk. A 10 perc leteltével kimagozom őket, és lehízom az elszenesedett héjukat. Az alattuk folydogáló levüket felfogom.
A paradicsomok héját kereszt alakban bevágom, majd egy tálba szórom, és leöntöm őket frissen forralt vízzel. Fél perc után a forró vizet hidegre cserélem rajtuk, majd mikor kellőképpen lehűltek ahhoz, hogy meg tudjam őket fogni, megválok az ő héjuktól is. Mivel én szilvaparadicsommal dolgoztam, ami nem annyira leves, és nincs olyan sok magja, így nem magoztam ki, de a „normál” példányokat ki is magoznám.
A megtisztított vöröshagymát felaprítom, a sárgarépát felkarikázom, a fokhagymát pedig finomra aprítom, és végre jöhet a főzés.
Egy közepes lábosban felhevítem az olajat, és alacsony lángon, némi só kíséretében, úgy 5-10 perc alatt puhára párolom a hagymát. Ekkor hozzákeverem a fokhagymát, ollóval rányesem a chiliket, majd ahogy megérzem a fokhagyma illatát, a sárgarépát is belekeverem. Megszórom a zöldségeket a római köménnyel és az őrölt korianderrel, átkeverem, egy-két percig pirítom, majd belekeverem a harissza pasztát is, amivel szintén adok nekik egy extra percet. Ekkor rányiszálom a paradicsomokat, rászórom a paprikákat, majd felöntöm az alaplével és a felfogott paprikalével, majd fedő alatt csendes rotyogással, úgy 15-20 perc alatt készre főzöm.
Eztán botmixerrel pürésítem, ismét felforralom, majd a tűzről immáron végleg levéve belekeverem a görög joghurtot is. És kész!
Számomra már így önmagában is tökéletes lenne, de Monsieur szeret valamit ropogtatni a levesek mellé, úgyhogy mindig készítek valamilyen sajtos krutont mellé. Ez úgy néz ki, hogy előmelegítem a sütő grillfokozatát 220 fokra, egy sütőtálcát beborítok sütőpapírral, előző napról maradt bagettdarabot vékonyan felkarikázok, a sütőpapírra sorjázom, finoman lekenegetem a tetejét olajjal, majd pár perc alatt ropogósra sütöm az egyik oldalát. Kiveszem, megfordítom, és vagy vékonyra szeletelt kecskesajttal, vagy némi roquefort-ral lekenem a tetejét, majd visszatolom a sütőbe annyi időre, hogy a sajt megolvadjon. Eztán kettőnk közé egy tányérba halmozom őket, a kiporciózott levest pedig meglötykölöm némi extra szűz olívaolajjal (ha épp akad otthon bazsalika, az is mehet), és kezdhetjük az ünneplést! Merthogy a mi felfogásunkban MINDEN vacsora egy aprócska ünnep... ;-)
