Egész hétvégén arra készültem, hogy majd jól elmegyek a boltba, és veszek két szépséges (hétfőig) akciós szivárványos pisztrángot vasárnap estére vacsorára, de csak nem vitt rá a lélek. Úgyhogy itt találtam magam délután 3-kor pisztrángtalanul, és tanácstalanul a főétkezésünket illetően.
Mondjuk a helyzet csöppet sem volt kilátástalan, elég sok alapanyagot felhalmoztam a héten, sőt, akadt maradék joghurtos padlizsán és bulgursali is, de a gondolataim egyre-másra visszatértek ahhoz a négy szelet karajhoz, amiket valamelyik nap vettem csak úgy, mert jó áron voltak. Eredetileg azt terveztem, hogy egyszerűen lefagyasztom őket, aztán majd valamikor előveszem. Mert – annak aki követi a blogot, nem okoz meglepetést – nem vagyok különösebb barátja a malacnak. Mármint ha nem szalonna. Vagy sonka, esetleg kolbász, tehát ha nincs feldolgozva. Valahogy gyerekkoromban eldöntöttem, hogy nem szeretem, és kész. Persze tudom, hogy ez nem hozzáállás, ezért tudatosan igyekszem rajta változtatni. Már a VAKÁCIÓ (http://budapest-bordeaux.blog.hu/2012/06/26/vakaciooo_bordeaux) alatt is direkte beválasztottam a grillezett felhozatalból a vacsorabulin, és meg kell hagyni, csöppet sem volt rossz. Hát most itt volt a lehetőség, hogy én is elkövessek vele valamit.
Tűnődtem, hogy pácoljam-e avagy ne pácoljam, aztán a pác mellett tettem le a voksom. És innentől kezdve alakult a vacsora, mint a karikacsapás. Valahogy önkéntelenül nyúltam citromért, mézért, és persze chiliért, és ezzel kialakult a vacsora ízvilága is: kicsit édeskés, csöppet pikáns. Amibe tökéletesen beleesik Az egy falat Franciaország… (http://budapest-bordeaux.blog.hu/2011/02/15/szeretem_a_pikkelyes_alkoholistakat) című könyvből otthon többször készített Vichy sárgarépa elnevezésű köret, mikor is a karikára vágott répát némi vízzel, vajjal és cukorral főzzük, míg megpuhul, és elfővi a levét, így édeskés, fényes-vajas réteg alakul ki a felületén, végül pedig finomra vágott petrezselyemmel összeforgatjuk. És hogy Julia Child Mastering the Art of French Cooking (http://budapest-bordeaux.blog.hu/2012/04/19/julia_child_belepett_az_eletembe) című könyve ne heverjen továbbra is méltánytalanul parlagon, gondoltam az ottani recept szerint készítem el. Meg is találtam Carottes Étuvées au Beurre néven – így sokkal elegánsabban hangzik, mint fényezett sárgarépaként, nemde? Csak azzal nem számoltam, hogy mindösszesen kettő darab répa árválkodik a szekrényben… Sebaj, immáron beleéltem magam, hát lett belőle egy kisadagnyi, viszont így egyéb zöldségről is gondoskodni kellett.
Volt itthon szép római salátám – tökéletes lesz egy a páccal harmonizáló öntettel… Aztán megakadt a szemem a mandarinon – ott a helye neki is! És ha már mandarin, úgy véltem, rádobhatok még egy lapáttal, és benyúltam a mélyhűtőbe a saját otthoni fánkról származó dióért is.
Ó, és a pirított újkrumpli meg nem volt kérdés egy pillanatig sem.
Krémtengerben úszó malacszelet fényezett sárgarépával, pirított krumplival és mandarinos, diós zöldsalátával
Hozzávalók a répához:
- 15 dkg (két közepes) sárgarépa felkarikázva
- 1 dl víz
- 6 g vaj
- ½ teáskanál cukor
- 1 evőkanálnyi finomra vágott petrezselyem
- némi só és bors
A petrezselyem kivételével mindent bepakolok egy szószserpenyőbe, nagy lángon felforralom, majd takarékra veszem a lángot, és úgy 30 perc alatt készre főzöm. Esetleg ha nem főné el a vizet, míg a répa megpuhul, akkor nagyobb lángon fedő nélkül elforralom róla a felesleget. A főzés végeztével hozzákeverem a petrezselymet is.
A krumplihoz:
- 45 dkg közepes méretű újkrumpli (én jersey royalt használtam, valami fenséges)
- 3 evőkanál olívaolaj
- só
A krumplikat lesikálom, de nem pucolom meg, majd a nagyobbakat negyedelem, a kisebbeket félbevágom. Az olajat egy közepes lábosba lötykölöm, rádobom a krumplidarabokat, majd nagy lángon alágyújtok és lefedem. (Ha nagyon-nagyon sisteregne, kicsit mérséklem a lángot.) Időnként átrázogatva pirítom úgy 20 percig, míg a krumplik tökéletesen puhák, és kívül csodásan kérgesek lesznek. Sózni csak közvetlenül a vége előtt sózom, de akkor alaposan.
A salátához:
- 1 kisebb fej római saláta
- 2 mag nélküli mandarin
- 1 marék dió
- 1 evőkanál méz
- 1 evőkanál balzsamecet
- 1 kisebb bird’s eye chili
- 3 evőkanál extra szűz olívaolaj
- 1 evőkanál petrezselyem (igazság szerint úgy keveredett az öntetbe, hogy túl sokat aprítottam fel a répához)
- só és frissen őrölt bors
A salátaleveleket falatnyi darabokra tépkedem, és egy nagy tálba szórom. Hozzáadom a megpucolt, gerezdekre szedett mandarinokat, és a félbevágott diószemeket.
Az öntethez egy kisebb tálban kézihabverővel összekeverem a mézet, a balzsamecetet, az olajat, az apró karikákra vágott chilit, a finomra vágott petrezselymet, némi sót, no meg borsot, majd nyakon öntöm vele a zöldségeket/gyümölcsöket/magvakat és alaposan elkeverem.
A malachoz és a szószhoz:
- 2 se nem vékony, se nem vastag szelet sertéskaraj (közelebbről megszemlélve őket úgy döntöttem, nem kell fejenként két szelet, egy is megteszi – a másik kettőt is bepácoltam azért, és betoltam a mélyhűtőbe)
- 1 citrom leve (nekem kicsi citromom volt ezúttal, egyébként egy félnek is beértem volna a levével)
- 1 teáskanál méz
- fél bird’s eye chili
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 evőkanál vaj
- 1 dl száraz vermut
- fél dl nagyon zsíros tejszín
- 2 evőkanál creme fraiche (ha lett volna másfél deci tejszínem, akkor gondolom csak azt használtam volna)
- só és frissen őrölt bors
A malacszeletek alján a zsírt egy ollóval úgy egy centinként bevagdosom, hogy szebben süljenek, és ne pöndörödjenek fel. Ezután egy fagyasztózacskóba rakom őket, meglocsolom a citromlével, rájuk nyomom a mézet, ollóval rájuk karikázom a chilit, majd alaposan átmasszírozom, és 3-4 órára berakom a hűtőbe pácolódni.
20 perccel sütés előtt kiveszem a hűtőből a husikat, sőt a pácléből is egy kis tányérra, de a levet nem öntöm ki.
Egy nagy serpenyőben összeolvasztom a vajat és az olajat, majd nagy lángon egy-egy perc alatt megpirítom a husik mindkét oldalát. Ekkor rájuk öntöm a vermutot, és úgy egy percig időnként rázogatva forralom. Eztán lejjebb tekerem a lángot, a serpenyőbe öntöm a páclevet, a tejszínt, belekanalazom a creme fraiche-t is, sózom és borsozom, majd befedem a serpenyőt, és durván további 3 perc alatt készre főzöm.
Elkészítési sorrend:
- húsok pácolása – 3-4 órával főzés előtt,
- felrakom a sárgarépát (30 perc kell neki), és megtisztítom, leszárogatom, feldarabolom a krumplit,
- mikor 10 perce fő a sárgarépa, felrakom a krumplit (20 perc kell neki),
- megmosom, leszárogatom, darabokra tépkedem a salátát, hozzáadom a mandarint és a diót, illetve elkészítem az öntetet,
- mikor már csak 5 perc kell a krumplinak és a répának, nekiállok a hússütésnek (durván 6 perc kell neki),
- mikor lefedem a húst, a répához keverem a petrezselymet, illetve összekeverem a salátát az öntettel – ahogy a hús készen van, lehet is tálalni.
Izgalmas, elegáns, alapvetően maceramentes és finom. Vendégeknek is büszkén feltálalnám.
