Korábban is írtam már arról, milyen jószolgálati funkciókat tölt be a konyhában az előre kinyújtott, bolti leveles tészta, de úgy érzem, ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. Egy fárasztó nap végén az ember kitekeri, és hagyja, hogy megszállja az ihlet. A tészta festővászonná avanzsál, a hozzávalók festékké, majd néhány ecsetvonás, esetleg avantgárd dobálózás, és útban az izgalmas vacsora, csak be kell tolni úgy 20 percre a sütőbe, hátradőlni a kanapén, és nézni Michel Roux Juniorral a Food & Drinket (vagy bármi mást).
Az ilyen lepényeknél a lehetőségek tárháza végtelen, csak szét kell nézni a hűtőben, no meg a kamrapolcon. Nyugodt lélekkel felhasználható bármilyen elfekvő alapanyag is: pár evőkanálnyi maradék ricotta, fel nem használt, megbontott passata, kinyitott zöldségkonzerv, megmaradt pár szálnyi zöldfűszer, apró sajtdarabkák, ebéddobozból kimaradt tonhaldarabok, minden és bármi, amihez kedvünk szottyan, amit muszáj felhasználni, amit pizzára szánnánk – elrontani szinte lehetetlen, ha csak minimálisan is átgondoljuk, hogy a különböző hozzávalók hogy fogják kiegészíteni egymást.
Aztán az is előfordul, hogy egyszer olyat alkotunk, ami a szokásosnál is jobban is kiemelkedik a finom pitevacsorák sorából, és kis változtatással aztán újra és újra elkészítjük. Nekem az alábbi cukkinis ilyen például: már nem is emlékszem, mikor készítettem először, de nagyjából felskicceltem a hozzávalókat az ötletfüzetbe, aztán ha akad itthon cukkini és leveles tészta, felütöm, és újraalkotom. Ami állandó benne, hogy kell hozzá két cukkini, valami kenhető tejtermék (ricotta, quark, créme fraiche, fűszeres lágysajt, stb.), parmezán (nem sok) és füstölt paprika. A tejtermék az alap, azzal kenjük le a vászont, amin elrendezzük a cukkinit, erre jön a reszelt parmezán, és megkoronázza a füstölt paprika. (Tudom, otthon nem feltétlenül egyszerű füstölt paprikát beszerezni, de mindenképp megéri az utánajárást: a sokkal intenzívebb, füstös ízével lényegesen izgalmasabb párost alkot a cukkinivel, mintha sima őrölt paprikát használnánk.) Ezeket tegnap fokhagymával és kaporral egészítettem ki, és mondhatom, hogy az eddigi legjobb verziót élvezhettük.
Írom is mindjárt a receptet, csak előtte még azt muszáj megjegyeznem, hogy leveles tésztából érdemes mindig a legdrágább, csupa vajból készült verziót megvenni, mert a különbség bizony ég és föld közte és az olajjal, margarinnal, kitudjamivel duzzasztott olcsóbb verziók között. (Én mindig veszek belőle többet, ha éppen akciós, és betárazom a mélyhűtőbe.) Továbbá az alábbiakban a sütési hőfokot és időt tekintsétek puszta iránymutatásnak, és mindenképpen nézzétek meg, hogy a Ti leveles tésztátoknak a csomagolása mit javasol…
Cukkinis lepény
Hozzávalók:
- 1 gyárilag kinyújtott, csupa vajas leveles tészta (320 g)
- 1 púpos evőkanál créme fraiche (vagy tejföl, vagy 120-125 g ricotta, friss sajt, stb.)
- 1 gerezd fokhagyma finomra vágva vagy összezúzva
- kis csokor kapor felaprítva
- szerecsendió
- 2 kisebb cukkini vékonyan felkarikázva
- úgy 30 g parmezán lereszelve
- olívaolaj spray
- füstölt paprika
- só és frissen őrölt bors
Előmelegítem a sütőt 210 fokra / gázon 7-es fokozatra.
A leveles tésztát kitekerem, és átemelem egy sütőpapírral borított tepsire. A szélétől úgy egy centinyire keretet vágok, vigyázva, hogy ne vágjam át a tésztát. A keret belsejét megkenem a créme fraiche-sel (vagy bármelyik másik fentebb említett játékossal), egyenletesen megszórom a fokhagymával, sózom és borsozom, majd reszelek rá egy kevés szerecsendiót is, és beborítom a kaporral. Eztán elrendezem rajta a cukkinit, megfújogatom olajspray-vel, ismét sózom és borsozom, majd jöhet rá a parmezán, és végezetül finoman a füstölt paprika.
Úgy 20 perc alatt sütöm készre, de 10 perc után időnként ránézek, mert sose lehet tudni.
Annyira finom, hogy ezt a mennyiséget - ami elvileg négy adag kéne legyen -, ketten körülbelül 10 perc alatt pusztítottuk el…
