Kedves Olvasó!
Te, aki gyakran idelátogatsz (remélem, létezel!) most (és/vagy mindig) vélhetően abban reménykedsz, hogy igyekszem itt újabb és újabb alapanyagokból izgalmasabbnál izgalmasabb ételeket produkálni, és erre mit kapsz? Egy, vagyishogy egy-plusz-fél úúúúújabb avokádóreceptet. És én ezen a ponton attól tartok, hogy némileg jogosan kezd Teneked eleged lenni, így már csak abban reménykedem, hogy legalább nem rühelled az avokádót. (Sőt, egy icipici részem reménykedik abban, hogy esetleg Te is jó barátságban vagy őkelmével.) Mert mi megveszünk érte. Pláne így télen, amikor felettébb vidámító dolog a harsogó zöld színe, és a chilivel turbózott frissessége.
Úgyhogy jön, újra és újra, és megint. Ezúttal többek között sajtkrémmel keverve. De legalább két aspektusból ábrázolom... (Ugye azért így megbocsájtható?)
Sajtkrémes avokádókrém (2 avokádó-imádónak kétszer)
Hozzávalók:
- 2 avokádó
- 12,5 dkg krémsajt
- 2 szál újhagyma
- 1 nagy chilipaprika
- ½ citrom leve
- 3 db üveges jalapeno paprika
- 2 teáskanálnyi kapribogyó
- só
- őrölt piros paprika
Lehúzom a két avokádó héját, belekockázom egy tálba, összetöröm villával, meglocsolom a citromlével, hozzáadom a sajtkrémet, és elkeverem. Felaprítom és hozzádobom a kapribogyót, ollóval pedig hozzávágom a chilit, no meg a jalapenot is, merthogy telhetetlen vagyok, és csípősből nekem sosem elég.
Vacsorára 3 lapra-félbe, majd négy-négybe cikkezett, olajjal lekent, és 220 fokon úgy 10 percig sütött pitával, no meg fokhagymás tejföllel, és lilahagymával, sőt, esetleg egy-két szelet (felizzo) szalámival tálalom. Ezt-azt megszórok őrölt paprikával is.
Másnap reggeli-ebédre…
Fejenként két tojásból omlettet sütök. (Módszer itt.) Majd a két alul sült, fölül lágy omletett megszórom reszelt füstölt sajttal, és elosztom rajtuk a maradék sajtkrémes guacamolét. A tetejét ismét őrölt pirospaprikával szórom meg, díszítem lilahagyma szeletekkel, és isteni purpur kenyérrel tálalom.
Én elepedtem rendkívüli mód az omlettes változatért (sült, puha, krémes roppanós, óóóóó de ennék belőle újra és újra és újra és újra!), míg Monsieur az előző esti színkavalkádot preferálta. 
