Az elmúlt néhány évben a főző/evőmániám fokozódásával párhuzamosan egyre közelebb kerültem a francia kultúrához, s ma már a két dolog kéz a kézben követel egyre nagyobb részt az életemből. Így nem volt kérdés, hogy a blogom is erre a pályára fog ráállni: nem (kizárólag) francia ételeket kívánok idefőzni, de nagyon igyekszem megragadni azt a fajta étel- és életimádatot, amiből időről időre van szerencsém feltöltekezni egy Bordeaux melletti napfényes faluban.
HunMoiselle:
@jEnci: Ja, és köszi! :-)
Én egyébként nagyon szeretem a csírákat chirashi tetején vagy kissé átf... (2015.02.05. 12:39)Újévi részegség és józanság
HunMoiselle:
@Pizsamanadrág:
Szia Pizsamanadrág, tetszik a neved! ;-)
Vicces, hogy így 3 év után pont ugyanabb... (2015.01.28. 12:11)Anglesey-i csöves tojás
HunMoiselle:
@jEnci: Remélhetőleg végre sikerül beállítanom/tartanom a tempót! :-) (2014.06.10. 12:58)A spárga új ruhája
HunMoiselle:
@burekpix: Köszi! Kóstold meg, nagyon finom is! ;-) (2014.06.03. 15:49)Gyors tavaszi hideg-meleg
szsuzsanna:
@HunMoiselle: -Sajnos nem emlékszünk a nevére..
-a -"sok kilométeres, sok emeletes száraztésztás ... (2014.03.30. 17:43)Sikeres hiánygazdálkodás
Hol volt, hol nem volt, London lüktető városában élt, éldegélt egy Rachel nevezetű leányzó. Angol leányzó létére a brit fül számára furcsa hangzású vezetékneve volt neki, úgy hívták, Khoo, Rachel Khoo. Ennek magyarázata abban…
A tegnapi nap eseményeinek tükrében elhatározásra jutottam. A jövőben nyíltan fenntartom magamnak a jogot, hogy a rosszindulatú, bántó, nem ideillő kommenteket mindenfajta figyelmeztetés nélkül azonnali hatállyal kimoderáljam. Félreértés ne essék, nem az építő jellegű,…
Valahol azt olvastam, hogy a kagylók nem éreznek fájdalmat. Szeretnék hinni benne, de ha egészen őszinte akarok lenni, nem tudok.
Immáron sokadszorra dolgozom élő kagylóval, de a mai napig kitör a frász, mikor egyszer csak elkezdenek kinyílni…
Muszáj megírnom ezt a listát, mert időnként nyüszítek magamban, annyira hiányzik egy-egy étel otthonról. Most épp a spárgával vagyok így, a csodás kötegek látványával a standokon, az illatukkal, és azzal, hogy…
Régebben mindig a macerásabb módon sütöttem a pizzát: a megkelt tésztát nagyon-nagyon vékonyra nyújtottam, ráügyeskedtem nagy nehezen a sütőlemezre, „igazi” szószt kevertem hozzá, aztán sok mindent…