Budapest-Bordeaux

Nagyon szeretem az ázsiai pirított rizst. Na persze rajongásom tárgya nem az, amit a gyorsbüfékben adnak otthon imígyen nevezve (azt még nem próbáltam, az itteni gyorsbüfékben milyen, mert nem járok gyorsbüfékbe). Az én favoritom krémesen tojásos, úgy vonom be a rizst tojással,…

           Négy-öt éve, mikor Monsiuer-t Londonba exportálták tréningre másfél hónapra, egy hétre én is csatlakoztam hozzá. Ott aztán azon kívül, hogy heves vonzalmat fejlesztettem ki gyöngéd női lelkemben a lüktető város…

                        Ma egy hete, hogy én sütöm a kenyerünket. Egyébként már korábban is felmerült bennem a gondolat, hogy végképp száműzöm az életünkből a műanyag bolti vackokat. Ekkortájt készültek az ír zabos zsemlék és a Doris Grant-féle…

Jó pár éve viszonylag előszerettel készítettem gnocchit, de aztán valahogy úgy döntöttem, hogy túl macerás, és aztán azóta se. Mostanáig. Ugyanis végre találtam csodás zsályát, illatosat, erőset, frisset. (Otthon valahogy mindig hiába kerestem, annak ellenére, hogy mások az…

Monsieur annyira nagyon nem szereti a roquefort-t, én pedig nem nagyon szoktam csak úgy öncélúan sajtot enni. Ezért ha szeretetcsomag érkezik Franciaországból, rendszerint először elfogy a charcuterie (a felvágottak, kolbászok és az egyéb feldolgozott húsáruk francia megnevezése),…

Gyerekkorom óta kedvencem a gomba. Nem nagyon tudok betelni vele. Akár magában pirítva, raguként, rántva, töltve, levesben, lényegében minden formában. Ennek megfelelően elég gyakran készítem is. Legtöbbször magyaros ragu lesz belőle, vöröshagymán, szalonnán lepirítva,…

Nem tudom, más hogy van vele, de velem bizony előfordul, hogy betervezem egy fogás elkészítését, aztán mégsem főzöm meg. Majd újraütemezem, és ismét nem főzöm meg. Általában az olyan ételekkel esik ez meg, amikhez minden hozzávaló elvan a kamrapolcon vagy a mélyhűtőben,…

A tojássárgájával krémesített rizottóval évekkel ezelőtt találkoztam Nigella Falatozójában. Nem mondom, hogy nem láttam rációt az ötletben, de a valós kivitelezést maximálisan elvetettem, hála a nyerstojás fóbiámnak. Ami azonban mostanra elmúlt, nem kis részben amiatt, mert…

Kasztliban a város nem vonz. Bár építészetileg tulajdonképpen csinosnak, de legalábbis izgalmasnak mondható, a hangulata mégis szürke, borongós még szép időben is. Nem is nagyon forgolódunk a belvárosban, legfeljebb könyvet venni, vagy 3-4 havonta egyszer kötelező-szórakozni,…

Emlékszem, még jó pár éve egyszer az azóta Párizsba emigrált, és réges-rég nem látott barátnőmmel enyhén kicsípve csak úgy betévedtünk a Vásárcsarnokba (azért a nagybetű, mert a Fővám tériről beszélek), és egyszerre jött ránk, hogy elfogyott a füstölt szalonnánk. A…

A most következő meleg salátát három okból is nagyon szeretem: egyrészt gyerekjáték összedobni, másrészt izgalmasan finom, végezetül pedig mindössze arról kell gondoskodnom, hogy legyen belőle némi maradék, és máris nem kell reggel fél órát Monsieur ebéddobozának…

Stahl Judit Gyors házias ételek című könyvéből a kedvencem a kapros rakott zöldbabja, bár a legnagyobb jóindulattal sem lehet gyorsnak, vagy maceramentesnek nevezni. Legalábbis az én olvasatomban. Először is, készíteni kell egy paradicsomos ragut, aztán zöldbabot főzni,…

… avagy a kulináris rút kiskacsák esete Vannak olyan ételek, amikről nehéz elhinni, hogy finomak. Túl egyszerűnek, túl íztelennek, túl semmilyennek tűnnek. Aztán valahogy mégiscsak kipróbáljuk őket. Mert hirtelen ott teremnek. Mert olcsók. Mert nincs kedvünk főzni, hát…