Budapest-Bordeaux

Még évekkel ezelőtt Bretagne-ban ettem bárányhúst fehér babos raguval, ami iszonyatosan finom volt - nem hiába számít a páros tipikus francia klasszikusnak. Azóta vágytam arra, hogy én is alkossak valami hasonlót, csak az tartott vissza, hogy Monsieur csöppet sem rajong a fejtett…

... vagy a torkunkba... Mióta végre civilizált módon asztalnál étkezünk, rákaptam arra, hogy a francia módinak megfelelően ne csak egy fogást szolgáljak fel vacsorára, hanem mindig legyen valami fajta előétel is. Nem kell semmi túlbonyolított dologra gondolni: amíg jó volt az…

Régen írtam már, sok víz lefolyt azóta a Szajnán, de mentségemre legyen mondva, eseménydús időszak áll mögöttünk. A november 11-i hosszú hétvégén (itt nemzetileg ünneplik az első világháború végét) Bretagne-ba mentünk, továbbá levezényeltünk egy ebédmeghívást,…

Ez Thérèse-é Na ilyen még biztos nem fordult elő a blogon, hogy egymás után két desszert következzen, de az a helyzet, hogy épp most olvasom David Lebovitz The sweet life in Paris című könyvét, ami úgy hiszem, helyből megmagyarázza az események ilyetén alakulását… Ismeritek…

Ha van olyan fajta édesség, amire nem nagyon tudok nemet mondani, az a csokoládés süti. De nem akármilyen: legyen benne buja, sötét, fényes csokikrém – minél több, annál jobb! Úgyhogy képzelhetitek, hogy mennyire vágytam már arra, hogy végre én is készíthessem a francia…

Avagy megünnepeltük, hogy Saint-Germainbe költöztünk – 3. rész: Főétel Azóta akartam portóis szószt készíteni, amióta a L’Imprévu-ben ettük azt a nem éppen karaktereset a mennyei borjúmáj mellé. Olyannyira, hogy a portóit is már beszereztem: vagy egy hónapja várt a…

Avagy megünnepeltük, hogy Saint-Germainbe költöztünk - 2. rész Vagy tegnap óta morfondíroztam azon, hogyan is vezessem fel a szombati előételt, és mostanra kristálytiszta lett a számomra, hogy nincs mit szépíteni rajta: az előétel számomra egy nyűg. No természetesen nem az…

Múlt hét hétfőn végre megérkezett az étkezőasztalunk néhány további bútor kíséretében. Képzelhetitek mekkora öröm volt azok után, hogy majd három hónapja ettünk a kanapén ülve, tányérral az ölünkben, a poharakat pedig egy kis, összezárható létrán tartottuk magunk…

Ti is ismeritek azt az érzést ugye, amikor juszt se akaródzik a konyhában ácsorogni? Velem ez havonta többször is előfordul (azért egy kézbe belefér). Ilyenkor aztán vagy becsúszik egy spontán éttermi kaland, vagy lesétálunk keríteni egy még nyitva levő hentest, ahol vehetünk…

Újabban a kávém mellé a Lu legendás, Le Petit Écolier, vagyis „a kisiskolás” nevezetű, étcsokival töltött kekszét ettem: minden nap pontosan egyet. Amikor azt mondom legendás, nem viccelek, nincs olyan francia, aki ne ismerné. A kekszen látható alak, melyről az a nevét is…

Belgium egyik nemzeti zöldsége, gasztronómiai jelképe az endívia (vagy inkább cikória - hogy melyik a helyesebb megnevezés, nem tudom megmondani, de a franciák az endíviát használják, és az nekem is jobban tetszik), azonban Franciaországban is ugyanakkora lelkesedéssel fogyasztják,…

Azt kell mondjam, szinte alig főzök vele, a blogon is mindösszesen csak két bejegyzésben szerepel, pedig bizony az édesköményt tartom a zöldségek egyik legizgalmasabbikának. Ha megérzem az ánizsos illatát, azonnal beindul a számban a nyálkiválasztás (biztos ezért szeretem annyira…

...ami helyesen clafoutis, csak azért magyarosítottam a címben, mert ott úgy mókásabban fest, pláne a tojásgyümölcs mellett. Az elnevezés egyébként az okcitán nyelvből került át a franciába, és arra a sütőtálra utal, amiben az immár róla elnevezett gyümölcsös pite…

Csak azért, mert immáron Franciaországban élünk, mi sem eszünk minden reggel croissant-t (meg a franciák sem egyébként, de hogy akkor mit, arról máskor). Egyrészt túl macerás lenne hétköznap reggelenként lerohangálni, még úgy is, hogy a ház bejáratától max 30 méterre van a…

Le merem fogadni, hogy aki kóstolta már a görögök egyik nemzeti büszkeségét, a moussakát, az azonnali hatállyal csatlakozik is annak rajongói táborához. Mi sem lenne természetesebb? A paradicsomos bárányraguval összesütött, krémes padlizsán, megfejelve a tojással gazdagított…

Csakúgy mint otthon, itthon is elvágták már a nyarat egy ideje. Sötét van és relatíve hideg (nem Kasztlihoz képest persze, hanem az itteni elvárásaimhoz képest), és sokat is esik, pfujj! Úgyhogy a múlt hét közepe táján megszólaltak a fejemben a csengettyűk, amik azt jelzik, most…

Bevallom, sosem találkoztam még zöldséges standon rókagombával, úgyhogy igencsak felcsillant a szemem, mikor júliusban az első erőteljesebb itteni (mármint nem fraoi, hanem saint-germain-i) szupermarketmustrámon rám mosolygott egy halom. Aztán közelebbről szemügyre véve őket…

Szardínia a legtöbb ember számára az, ami a konzervben „terem”. Félreértés ne essék, ezt nem ítéletként írom, pusztán ténymegállapításként, hiszen teljesen érthető, hogy a tengerpartot nélkülöző hazánkban friss szardíniához hozzájutni bár nem lehetetlen, de még ma…

Igen, tisztában vagyok vele, hogy a cím enyhe képzavarról árulkodik, merthogy hogyan is lehet egy étel egyszerre rizs (risi) és tészta (pasta), de mindjárt megmagyarázom, hogyan is áll össze a dolog a fejemben. Szóval ugye adott az olaszok világhíres risi e bisije, ami lényegében…

Írtam már korábban, hogy idén annyi padlizsános ételt akarok készíteni, amennyi csak belefér a szezonba. Ennek megfelelően vadászom a különböző padlizsános recepteket, és mit ne mondjak, sikeresen gyűjtöttem is pár meglehetősen izgalmasat. De mielőtt elkészítettem volna…

Annak, aki olvasgatta korábban is a blogot, nem újdonság, hogy Kasztliban nem (nagyon) járogattunk el étterembe, és azt sem kell magyarázni, miért. Viszont itt most meg kell vallanom, hogy mióta Franciaországban vagyunk, se vittük túlzásba a dolgot. Ugyan míg Párizsban lakás után…

Rick Stein, a tengeri ételekre szakosodott angol szakácsguru ördögi makrélájára azóta fentem a fogam, mióta több mint egy éve találkoztam vele a Saturday Kitchen archív felvételeket felvonultató adásában. Az ok, amiért mégsem készítettem mostanáig gyarló emberi mivoltomból…

Nemcsak a paradicsa volt, amiért Kasztliból leginkább csak epedtem, hanem a padlizsánról is lemondtam rendszerint, tekintve, hogy egy satnya darabka 1 fontba került, ami számomra már olyan mértékű pofátlanság, amit semmiképpen nem nyelhetek le (csakis fél áron). No de itt, kérem, a…

Még mindig úgy vagyok vele, hogy ha tudatosul bennem, hogy nyár van, mosolyra szalad a szám. Kétévnyi megvonás után még a 40 fokot is kacagva fogadtam, fittyet hányva a tűző napon fenyegető hőgutának és a forrongó lakásnak – kit érdekel egy kis kényelmetlenség, mikor a nyár…

Hogyan is volt…? Monsieur talán valamikor május vége felé félig komolyan jelentkezett egy párizsi állásra, június elején megkezdődött az interjúzási folyamat, majd június 12-én tudatták vele, hogy tárt karokkal várják, kezdjen legkésőbb augusztus elsején. Másnap felmondott…