Az elmúlt néhány évben a főző/evőmániám fokozódásával párhuzamosan egyre közelebb kerültem a francia kultúrához, s ma már a két dolog kéz a kézben követel egyre nagyobb részt az életemből. Így nem volt kérdés, hogy a blogom is erre a pályára fog ráállni: nem (kizárólag) francia ételeket kívánok idefőzni, de nagyon igyekszem megragadni azt a fajta étel- és életimádatot, amiből időről időre van szerencsém feltöltekezni egy Bordeaux melletti napfényes faluban.
HunMoiselle:
@jEnci: Ja, és köszi! :-)
Én egyébként nagyon szeretem a csírákat chirashi tetején vagy kissé átf... (2015.02.05. 12:39)Újévi részegség és józanság
HunMoiselle:
@Pizsamanadrág:
Szia Pizsamanadrág, tetszik a neved! ;-)
Vicces, hogy így 3 év után pont ugyanabb... (2015.01.28. 12:11)Anglesey-i csöves tojás
HunMoiselle:
@jEnci: Remélhetőleg végre sikerül beállítanom/tartanom a tempót! :-) (2014.06.10. 12:58)A spárga új ruhája
HunMoiselle:
@burekpix: Köszi! Kóstold meg, nagyon finom is! ;-) (2014.06.03. 15:49)Gyors tavaszi hideg-meleg
szsuzsanna:
@HunMoiselle: -Sajnos nem emlékszünk a nevére..
-a -"sok kilométeres, sok emeletes száraztésztás ... (2014.03.30. 17:43)Sikeres hiánygazdálkodás
Hazugság lenne azt állítani, hogy az alább következő fogást lazán össze lehet dobni 20 perc alatt, ezért hát nem mondok ilyet, mert hazudni nem szép dolog, pláne nem Nagypénteken. Ergo töredelmesen bevallom, hogy…
Úgy tűnik, valamiféle tyúkanyó-effektus van rajtam kitörőben, mert már megint rámtört a süthetnék. Nem magamnak, nem azért, mert édességet akartam, hanem csak úgy, hogy legyen itthon. Nem igazán tudom hova tenni a dolgot, de Monsieur persze örült…
Régóta készítem ezt a salit ilyen-olyan módon változtatgatva rajta, és mindig nagy sikert arat (mármint Monsieur-nél és nálam). Viszonylag egyszerű, de mégis izgalmas, továbbá saláta mivolta ellenére tényleg laktató…
A Leányzók ismét röffeni akartak össze péntek este, ami nekem sem volt ellenemre, pusztán a vele járó kiruccanás, hát inkább meginvitáltam őket jó szokás szerint. Ámde akkor már rittyenteni is kellett valamit, a pizza meg már uncsi az a nagy igazság, valamit muszáj volt…
Egy hónapban egyszer tör ki rajtam az édesség iránti vágy. Persze olyankor juszt sincs itthon semmi (csokit, bonbont, pralinét soha nem is veszek). Úgyhogy rendszerint a falat kaparom, vagy rávetem magam a sütésre tartott étcsokira, esetleg a féléves mikulásra, merthogy szégyenszemre…
Nagyon nagy volt az arcom újabban az ilyen-olyan maradékok és bevásárlási túlkapások kreatív konyhai felhasználása miatt - hát most jól megkaptam. „Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik.” Bekövetkezék…Az úgy volt, hogy a múlt hét közepén vettem egy kiló…