Budapest-Bordeaux

Kedves Olvasó!Te, aki gyakran idelátogatsz (remélem, létezel!) most (és/vagy mindig) vélhetően abban reménykedsz, hogy igyekszem itt újabb és újabb alapanyagokból izgalmasabbnál izgalmasabb ételeket produkálni, és erre mit kapsz? Egy, vagyishogy egy-plusz-fél úúúúújabb…

Most először készítettem sós muffint. Az egyik barátnőmnek készült, akivel egy workshop-prezentációra treníroztuk magunkat, és mivel az előző megbeszélésre édes muffint (a már korábban posztolt almáspite muffint, csakhogy annyira időzavarban, ide-oda rohangálásban voltam,…

A következő recept (icipici módosításon átesve) Stahl egyik könyvéből származik. Egyszer már elkészítettem, úgy két éve, és azt jegyeztem föl mellé pici post-it-en, hogy egyszerűen isteni. És valóban, így is emlékeztem rá. Lehet, hogy az volt a gond, hogy innentől kezdve…

Most pedig kérem hosszú lélegzetű írás következik, kéretik türelemmel viselni, vagy a receptre ugrani.Monsieur szülei két évvel ezelőtti látogatásuk alkalmával leptek meg Alain Ducasse, Sophie Dudemaine és Linda Dannenberg koprodukciójával angol nyelven, mivel abból, ahogy…

Mert van az úgy, hogy minden adva van, de mégse. Nem, egyszerűen nem. Megvannak az alapanyagok? Igen. Szeretünk főzni? Igen. Megfőzzük az előre elképzelt ínycsiklandó rizottónkat? A lótúrót. Ez van. Ez most nem megy.Hát nincs mit tenni, nagylelkűen megvonjuk a vállunkat, lemondunk…

Újabb anyai gondoskodás-csomag folyományaként kellett szembesülnöm azzal, hogy a hűtőben megnövekedett a bizalomkeltésre alkalmatlan zöldségek száma. Ugyanis magunktól paprikát-paradicsát télen nem nagyon fogyasztunk (bár Monsieur – lévén rendkívül hevül érte - lehet, hogy…

Nem szokásom emberekért rajongani. De Nigella kivétel. (Mint ahogy ez már sejthető volt a korábbi bejegyzésekből.) Úgy értem, mi mást lehet tenni egy olyan nővel, aki a Bloody Maryt a reggeli italok között tartja számon?És kérem, ez most egy roppant szerencsés időszak a…

A múltkor említett két karalábéval kellett nagyon kezdenem valamit. És nem akartam segítségért folyamodni (na meg persze főleg bevásárolni voltam lusta), mivelhogy saját kútfőből lássuk be, sokkal izgalmasabb az alkotás, egy kis kockázatot meg néha be kell…

Az egy falat… Franciaország című könyvben van nekem egy abszolút favoritom. Szerelem volt első látásra, s a szenvedély az együtt töltött esték számával csak fokozódott. S bár rajongásom tárgya némileg alkoholista, nem bánom, magam is az üveghez nyúlok, és így kvittek…

Stahl Judit Enni jó! című szakácskönyve volt az, ami elsőként a kezembe került. Anyukám kapta a Nagymamámtól karácsonyra az én tanácsomra (ami csak arra terjedt ki, hogy valami szakácskönyv legyen, mert Anya azokat csípi). Az esett, hogy hazamentem az ünnepek után, ment a hülye…

Mint az egy korábbi bejegyzésből is kitűnik, nagyon nyerő nálam a póré és a paradicsa (levesben) történő párosítása. És mivel szeretem így-úgy variálni a korábban már bevált kombinációkat, megszületett ez az újabb gyönyörűség, ahol kagylóval borzolom tovább a…

Na jó, sosem vettem még részt kajacsatában, ahhoz én túlontúl hajlok a pedantériára, és hát különben is, szerintem az étel edve jó. De annyi biztos, hogy amennyiben maradék krumplipüréről van szó, nem sok minden jut az eszembe, a fentebb taglalt verziót meg ha máshol nem, de…

Az alább található írás egy késő estig tartó baráti italozást követően született, ez a magyarázat az átlagon felüli mennyiségű maszlagra. De gondoltam megtartom, már csak kísérletképpen is. Hát, lássuk…Általában kényszeres személyiség vagyok. A dohányzóasztalra…

Idén télen készítettem először tárkonyos csirkeragu-levest. Viszont idén már negyedszer. És ha már az első alkalmaknál tartunk, azt is elárulom, hogy az első általam készített tárkonyos csirkeragu-levesben ettem életemben először karalábét. Eleddig ugyanis nem voltam…

Stahl Judit házias ízeket felvonultató kötetéből származik a recept, és a húspogácsák elkészítését lényegében lekövettem. A szószon már kicsit változtattam, és mivel a krumplipüré meg a sülthagyma előállításáról nem szólt a fáma, az ő esetükben teljesen a saját…

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én mindig gondosan szerkesztett listával megyek bevásárolni. És nem, nem arról van szó, hogy aztán mégis kifelejtek dolgokat (bár az megesik, hogy valamit nem találok elég szépet), hanem arról, hogy juszt se tudom megállni, hogy csak azokat…

Már régóta szemezgettem Nigella színpompás sültpaprika-salátájával, de közelebbi kapcsolatba még nem kerültünk egymással ez idáig. De most minden adva volt hozzá: akadt sárga és piros kalifpaprikám, sőt egy fél doboz fetám is a hűtőben. Már csak annyi gondom akadt, hogy…

Ez volt a rántotta után az első étel, amit elkészítettem. 19 évesen. Szakácskönyv még nem volt a kezemben, és hát sosem sündörögtem Anya körül a konyhában, csak mikor már készen volt az étel, és szabad volt a rablás. Úgyhogy némileg kőkorszaki módra készült ez a fogás:…

A purpur-kenyér sok mindenre sarkall. Eleddig általában maximálisan elzárkóztam attól, hogy este ne „rendes” étel kerüljön az asztalra, hanem valami szendvicsmenü, no de erre a kenyércsodára alapozva egészen más a helyzet. Ugyanis ez kérem roppant finom, ráadásul…

A vonaton vissza Pestre a frissen (igyekezetem szerint csak a legközelebbi hazaútig) kisajátított zseniális Váncsa-könyvet olvastam, vacsiötlet után ácsingózva. Épp a salátákat tanulmányoztam, mikor beugrott, hogy fokhagymalevest akarok. Hogy miképp történhetett ez a furcsa…

A pogácskát Monsieur találta fel. No nem az e névvel illetett péksüteményt, de az elnevezést magát. Ugyanis Monsieur szerint mi – azaz magyarok – imádjuk a –cska, -cske végződéseket, és ahol csak tehetjük élünk is velük. Ergo Monsieur számára elképzelhetetlen…