Budapest-Bordeaux

Van alattunk a szomszéd épületben egy palacsintázó (crêperie). Eddig nem nagyon vettem róla tudomást, maximum, ha túl hangosak voltak a teraszán a vendégek (a konyhaablakunk ugyanis a másik ház udvarára néz). Monsieur evett ott egymagában egyszer vagy kétszer, mikor nem voltam…

Most, hogy végre észbe kaptam, nincs olyan alkalom, hogy elmegyek a piacra vagy a boltba, és spárga nélkül térjek haza onnan. Sajnos attól tartok, hogy már így sincs lehetőségünk arra, hogy ráunjunk, mert a szezon vége vészjóslóan közeledik, és akkor egy évre ismét búcsút…

A tavaszi időszakban, mikor már viszonylag kellemes az idő, de még messze nincs hőség, rendszerint valami kiadósabb salátát készítek magunknak, mikor együtt ebédelünk. Többek között ezért is tartok tartok itthon mindig kuszkuszt, bulgurt, hántolt búzát, gyorsan megfövő, apró…

Ahhoz képest, hogy két éve Angliában mennyire sóvárogtam a spárga után, idén itt, Franciaországban, ahol végre tetten érhető a szezonja, még csak hatszor vettem. De remélem, a szezonból hátralevő egy-két hét alatt minimum megduplázom ezt a számot. Elszántságomat…

Lassan 8 éve annak, hogy először készítettem ezt a levest, és bár mindketten nagyon szerettük, egyszer csak valahogy megfeledkeztem róla, és nem is készítettem néhány hónappal ezelőttig. Akkor viszont ismételten akkora hatással volt rám, hogy azóta már legalább háromszor…

Nos, mivel ilyen-olyan okokból úgy alakult, hogy újfent nem jelentkeztem újabb írással / recepttel vagy egy hónapig, ez a mai egy kurta poszt, hogy nehogy hirtelenjében megfeküdje a gyomrotokat vagy akár az enyémet. Az írás tárgya is rendkívül egyszerű: egy újabb leveles tésztás…

Néhány - sok „korszakkal” ezelőtti - (mellesleg nem sikertelen) próbálkozást követően lényegében felhagytam az omlós tésztás lepények készítésével, mert túl macerásnak ítéltettek, és így sokáig nem is gondoltam rájuk, mert az emberi természet már csak ilyen. Aztán,…

Van Franciaországban ez a Gourmand nevezetű gasztromagazin, amit nem nagyon veszek, mert számomra a stílusa túlságosan – hogy is mondjam? – földhözragadt... Meg azért sem, mert a lap arca és mindenhatója Cyril Lignac, akiről lényegében semmit nem tudok, csak annyit, hogy itt a…

Sosem csináltam titkot abból, mennyire odavagyok Nigelláért. Képzeletbeli kapcsolatunkon akkor esett csorba, amikor – ha jól emlékszem tavaly előtt ősszel – megjelent a Nigellissima című, az olasz konyhaművészetet középpontba állító könyve. Akkor ugyanis, valamelyik a könyvet…

... vagy a torkunkba... Mióta végre civilizált módon asztalnál étkezünk, rákaptam arra, hogy a francia módinak megfelelően ne csak egy fogást szolgáljak fel vacsorára, hanem mindig legyen valami fajta előétel is. Nem kell semmi túlbonyolított dologra gondolni: amíg jó volt az…

Régen írtam már, sok víz lefolyt azóta a Szajnán, de mentségemre legyen mondva, eseménydús időszak áll mögöttünk. A november 11-i hosszú hétvégén (itt nemzetileg ünneplik az első világháború végét) Bretagne-ba mentünk, továbbá levezényeltünk egy ebédmeghívást,…

Avagy megünnepeltük, hogy Saint-Germainbe költöztünk - 2. rész Vagy tegnap óta morfondíroztam azon, hogyan is vezessem fel a szombati előételt, és mostanra kristálytiszta lett a számomra, hogy nincs mit szépíteni rajta: az előétel számomra egy nyűg. No természetesen nem az…

Ti is ismeritek azt az érzést ugye, amikor juszt se akaródzik a konyhában ácsorogni? Velem ez havonta többször is előfordul (azért egy kézbe belefér). Ilyenkor aztán vagy becsúszik egy spontán éttermi kaland, vagy lesétálunk keríteni egy még nyitva levő hentest, ahol vehetünk…

...ami helyesen clafoutis, csak azért magyarosítottam a címben, mert ott úgy mókásabban fest, pláne a tojásgyümölcs mellett. Az elnevezés egyébként az okcitán nyelvből került át a franciába, és arra a sütőtálra utal, amiben az immár róla elnevezett gyümölcsös pite…

Csakúgy mint otthon, itthon is elvágták már a nyarat egy ideje. Sötét van és relatíve hideg (nem Kasztlihoz képest persze, hanem az itteni elvárásaimhoz képest), és sokat is esik, pfujj! Úgyhogy a múlt hét közepe táján megszólaltak a fejemben a csengettyűk, amik azt jelzik, most…

Nemcsak a paradicsa volt, amiért Kasztliból leginkább csak epedtem, hanem a padlizsánról is lemondtam rendszerint, tekintve, hogy egy satnya darabka 1 fontba került, ami számomra már olyan mértékű pofátlanság, amit semmiképpen nem nyelhetek le (csakis fél áron). No de itt, kérem, a…

Igazi szakácskönyv-mániákus vagyok. Pláne, mióta Kasztliban vagyunk - órákat el tudok tölteni az Amazonon újabb és újabb irodalom után kutatva. Olyannyira, hogy az ottani kívánságlistámon már több mint száz könyv szerepel, pedig tényleg csak olyan könyveket veszek fel rá,…

Tegnap délután futottam bele a The Amatour Gourmet blogon egy padlizsános-rizses egytálételbe, ami ott kreol, vegetáriánus előételként van prezentálva. Arról van szó, hogy a szerző először megpárol egy adag finomra kockázott hagymát, szálzellert és zöld kaliforniai paprikát,…

Mint oly sok egyéb ételre, az endvíára is Franciaországban kaptam rá. Ott szinte mindig van belőle néhány darab a hűtőben, én pedig előszeretettel készítek belőle salátát ebédre kettőnknek, paradicsommal, avokádóval enyhén fokhagymás mézes-mustáros öntettel gazdagon…

Az a helyzet az angolokkal, hogy a Karácsonyt és Húsvétot leszámítva nincsenek nekik munkaszüneti nappal összekötött valódi ünnepnapjaik. Tehát fittyet hánynak a munka ünnepére, Pünkösdre és mindenre, nincsen nekik saját március 15-éjük vagy augusztus 20-ájuk. Helyette minden…

Vannak bizonyos élelmiszerek, amiket automatikusan minden héten pakolok a kosaramba. Közéjük tartozik például a tejszín, tejföl, créme fraiche, vaj, tej, valamilyen kéksajt, többféle gyümölcstea, banán, avokádó, petrezselyem, lilahagyma és a gomba. Közülük egyértelműen a…

A napokban valahol azt olvastam, hogy a magyar népszokás azt diktálja, Nagycsütörtökön együnk spenótot. Úgyhogy ha tartanátok magatokat hozzá, de nincs ötletetek, olvassatok tovább: az alábbi tésztaétel megfelel a spenótos kritériumnak, ráadásul egyszerű, villámgyors, no és…

No jó, egy kis segítség: caramelle, pici, busiati. Esetleg most? Vagy tovább: canelloni, orecchiette, bucatini. Na így már egyszerű, igaz? Olasz tésztafajták bizony! A radiatori például a legújabb fajták egyike. Úgy tartja a fáma, hogy a ’60-as években alkotta meg egy alkotó…

 Korábban is írtam már arról, milyen jószolgálati funkciókat tölt be a konyhában az előre kinyújtott, bolti leveles tészta, de úgy érzem, ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. Egy fárasztó nap végén az ember kitekeri, és hagyja, hogy megszállja az ihlet. A tészta…

Egyik este, amúgy igazán lányosan, bevackoltam magam a forró vízzel teli kádba, magam mellé készítettem néhány tavaly téli gasztromagazint, és lapozgattam, lapozgattam, míg a delicious. 2012 novemberi számában ráakadtam egy erdei gombás riportra, abban is egy igazán…