Budapest-Bordeaux

           Ez a leveles tészta lepény is a Monsieur-vacsora folyománya. Azért vettem ugyanis a leveles tésztát, hogy aszalt paradicsás palmiers-t (kettős csigavonalban feltekert ezzel-azzal töltött leveles tésztából készülő…

                      A hétfői lakomát követően maradt egy szép darab házi sütésű bagettünk, ami műfajából kifolyólag már másnap alkalmatlan volt arra, hogy csak úgy kenyér gyanánt elfogyasszuk. Igazság szerint, bár úgy elflörtöltem a gondolattal, hogy…

                        Hol volt, hol nem volt, London lüktető városában élt, éldegélt egy Rachel nevezetű leányzó. Angol leányzó létére a brit fül számára furcsa hangzású vezetékneve volt neki, úgy hívták, Khoo, Rachel Khoo. Ennek magyarázata abban…

           Régebben mindig a macerásabb módon sütöttem a pizzát: a megkelt tésztát nagyon-nagyon vékonyra nyújtottam, ráügyeskedtem nagy nehezen a sütőlemezre, „igazi” szószt kevertem hozzá, aztán sok mindent…

Mióta Angliában vagyunk, egyre gyakrabban készítek indiai ételt. Eddig csak vegetáriánus ételekkel próbálkoztam, mert valahogy az van a fejemben, hogy a rengeteg fűszer, amit lényegében mindenhez használnak, elnyomja a hús, pláne a delikát hal ízét, és inkább ront rajta, mint…

                         Mit tagadjam, a Julie & Julia című film hatalmas lökést adott anno a blogom elindításához. (Gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül.) Minden percét imádtam, megnéztem legalább hatszor, és volt példul, hogy az újabb ismétlés…

           Nem igazán értem, hogyan lehetséges ez április közepén, de valahogy akármerre megyek, cukkínibe botlok. És nem olyan fából faragtak, hogy ha meglátom ezeket a csodás zöld hurkácskákat, ellen tudjak nekik állni.…

Nagyon szeretem az ázsiai pirított rizst. Na persze rajongásom tárgya nem az, amit a gyorsbüfékben adnak otthon imígyen nevezve (azt még nem próbáltam, az itteni gyorsbüfékben milyen, mert nem járok gyorsbüfékbe). Az én favoritom krémesen tojásos, úgy vonom be a rizst tojással,…

Jó pár éve viszonylag előszerettel készítettem gnocchit, de aztán valahogy úgy döntöttem, hogy túl macerás, és aztán azóta se. Mostanáig. Ugyanis végre találtam csodás zsályát, illatosat, erőset, frisset. (Otthon valahogy mindig hiába kerestem, annak ellenére, hogy mások az…

Monsieur annyira nagyon nem szereti a roquefort-t, én pedig nem nagyon szoktam csak úgy öncélúan sajtot enni. Ezért ha szeretetcsomag érkezik Franciaországból, rendszerint először elfogy a charcuterie (a felvágottak, kolbászok és az egyéb feldolgozott húsáruk francia megnevezése),…

Gyerekkorom óta kedvencem a gomba. Nem nagyon tudok betelni vele. Akár magában pirítva, raguként, rántva, töltve, levesben, lényegében minden formában. Ennek megfelelően elég gyakran készítem is. Legtöbbször magyaros ragu lesz belőle, vöröshagymán, szalonnán lepirítva,…

A tojássárgájával krémesített rizottóval évekkel ezelőtt találkoztam Nigella Falatozójában. Nem mondom, hogy nem láttam rációt az ötletben, de a valós kivitelezést maximálisan elvetettem, hála a nyerstojás fóbiámnak. Ami azonban mostanra elmúlt, nem kis részben amiatt, mert…

A most következő meleg salátát három okból is nagyon szeretem: egyrészt gyerekjáték összedobni, másrészt izgalmasan finom, végezetül pedig mindössze arról kell gondoskodnom, hogy legyen belőle némi maradék, és máris nem kell reggel fél órát Monsieur ebéddobozának…

… avagy a kulináris rút kiskacsák esete Vannak olyan ételek, amikről nehéz elhinni, hogy finomak. Túl egyszerűnek, túl íztelennek, túl semmilyennek tűnnek. Aztán valahogy mégiscsak kipróbáljuk őket. Mert hirtelen ott teremnek. Mert olcsók. Mert nincs kedvünk főzni, hát…

Vörösboros-vargányás rizottót először kacsamell mellé készítettem köretnek, de az első falat után világossá vált, hogy önmagában is megállja a helyét. Mit megállja, tündököl, piruettezik, kivágja a magas C-t egymás után ötször! Áthatja a vargánya, az erdő íze, mély,…

Ha gyerekek előtt mondom ki a tostada szót, azt rendszerint hangos nevetés, és a szó folyamatos ismételgetése követi a részükről. Ezért okulva a múlt hibából, tartózkodom ettől a cselekedettől. A tostada természetesen Mezoamerikából indult hódító útjára, a szó maga…

Bevallom, időnként gondban vagyok a húsmentes fogásokkal: egész egyszerűen van úgy, hogy állandóan csak az ugyanazon típusba tartozó ételek akarnak eszembe jutni, példul valamilyen rizottó vagy tésztaétel. Az ilyen esetekre van egy-két jolly jokerem, amiket egyébként nem főzök,…

A múlt héten főztem moules marinires-t (fehérboros feketekagylót) sült krumplival és házi majonézzel. A házi majonézhez természetesen a lehető legjobb minőségű tojást vásároltam, ami jelen esetben szabadon, organikus körülmények között nevelt, illetve tartott tyúk…

  Hihetetlen módon otthon az igencsak népes szakácskönyv-táramban Nigella mindössze egy könyvvel, a Nigella falatozójával képviseltette magát. Nem mintha nem vágytam volna többre, mi több kis csúsztatással az összesre nagyon-nagyon, csak valahogy mindig más könyvet kaptam…

Sokáig nem rajongtam különösebben a leveles tésztáért, de idővel beláttam, hogy az előre kinyújtott leveles tészta jóbarát. Gyakorlatilag minimális erőfeszítéssel lehet belőle vacsorát vagy vendégváró akármit készíteni, és ha esetleg akad maradék, azt némi salátával…

Úgy tűnik, már gyerekként is szerettem a savanykás ízeket, mert a korszak kedvenc levese Anyukám zöldbablevese volt, melynek sikere egyébként azóta is töretlenül tart. Valószínűsítem, hogy miután fakanalat ragadtam, az első receptek között lehetett, amit elkértem…

Aki nem bírja a véres sztorikat, az ezt a bevezetőt sürgősen ugorja át… Idén nem készítek többet sütőtököt. Valószínűleg legutóbb jól felszívta magát, mikor azt írtam, hogy pucolás közben a pokolba kívánom, és durván visszavágott. Történt ugyanis, hogy módszert…

Nem ha-ha-vicces kedvemben vagyok, és arra próbálok utalni, hogy ha a kenyeret elég időre magára hagyjuk, zöldre vált, hanem azt akarom kifejteni, hogy ha igazán jó panzanellát, azaz olasz kenyérsalátát akarunk készíteni, az bizony sok időbe telik. Először is, szükségünk van…

Igencsak nehezemre esett blogot írni mostanság. Történt ugyanis, hogy még a múlt hét vége felé kiszúrtam egy reklámot, miszerint a WH Smithben Nigella How to be a Domestic Goddes című könyve durván 70 százalék kedvezménnyel vásárolható meg. Őszintén szólva Nigellának ez az a…

Gyerekkoromban előszeretettel ettem sütőtököt. Anyukám okosan, idő- és energiatakarékosan készítette: felszeletelte, kimagozta, majd pár perc alatt a mikróban illatosra, édesre sütötte. Három-négy szeletet egy ültő helyemben elpusztítottam. Azóta változott az ízlésem:…