Budapest-Bordeaux

Lassan 8 éve annak, hogy először készítettem ezt a levest, és bár mindketten nagyon szerettük, egyszer csak valahogy megfeledkeztem róla, és nem is készítettem néhány hónappal ezelőttig. Akkor viszont ismételten akkora hatással volt rám, hogy azóta már legalább háromszor…

Az ember már csak olyan, hogy legjobb dolgában is mindig csak még többet akar. Erre magam is például szolgálok a következőkkel, mert hiába vagyok olyan kivételezett helyzetben, hogy Franciahon leggyönyörűségesebb terményeiből és termékeiből válogathatok (amik az én szememben…

Még évekkel ezelőtt Bretagne-ban ettem bárányhúst fehér babos raguval, ami iszonyatosan finom volt - nem hiába számít a páros tipikus francia klasszikusnak. Azóta vágytam arra, hogy én is alkossak valami hasonlót, csak az tartott vissza, hogy Monsieur csöppet sem rajong a fejtett…

Igazi szakácskönyv-mániákus vagyok. Pláne, mióta Kasztliban vagyunk - órákat el tudok tölteni az Amazonon újabb és újabb irodalom után kutatva. Olyannyira, hogy az ottani kívánságlistámon már több mint száz könyv szerepel, pedig tényleg csak olyan könyveket veszek fel rá,…

Ahogyan néhány bejegyzéssel ezelőtt utaltam rá, nem olyan rég volt Monsieur születésnapja. Természetesen, ahogy az alkalom megkívánja, idén is hosszú-hosszú órákon át tervezgettem, vásároltam, sütöttem és főztem. És mivel egyébként a jeles nap hétköznapra esett,…

Tegnap délután futottam bele a The Amatour Gourmet blogon egy padlizsános-rizses egytálételbe, ami ott kreol, vegetáriánus előételként van prezentálva. Arról van szó, hogy a szerző először megpárol egy adag finomra kockázott hagymát, szálzellert és zöld kaliforniai paprikát,…

A napokban valahol azt olvastam, hogy a magyar népszokás azt diktálja, Nagycsütörtökön együnk spenótot. Úgyhogy ha tartanátok magatokat hozzá, de nincs ötletetek, olvassatok tovább: az alábbi tésztaétel megfelel a spenótos kritériumnak, ráadásul egyszerű, villámgyors, no és…

Péntek reggel, ahogy tettünk-vettünk a konyhában szokás szerint a helyi BBC rádióadót hallgatva, bemondták, hogy hideg lesz és felhős, mindez „wintery showers-szel” (télies záporokkal) megbolondítva. Én ekkor még el bírtam ereszteni egy ironikus mosolyt, tudván tudva, hogy a…

Monsieur-vel időnként eltöprengünk azon, hogy a Magyarországon töltött 5 éve alatt mennyire sikerült kiismernie minket, magyarokat, illetve a magyar kultúrát. Ilyenkor rendszerint két dolog miatt teszek magamnak szemrehányást: sosem vittem el igazi borkóstolótúrára mondjuk Egerbe,…

 Korábban is írtam már arról, milyen jószolgálati funkciókat tölt be a konyhában az előre kinyújtott, bolti leveles tészta, de úgy érzem, ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. Egy fárasztó nap végén az ember kitekeri, és hagyja, hogy megszállja az ihlet. A tészta…

Egyik este, amúgy igazán lányosan, bevackoltam magam a forró vízzel teli kádba, magam mellé készítettem néhány tavaly téli gasztromagazint, és lapozgattam, lapozgattam, míg a delicious. 2012 novemberi számában ráakadtam egy erdei gombás riportra, abban is egy igazán…

Itt az ősz. Nem finomkodik, csíp és fú, mondhatni beleröhög a képembe. Hideg van kint is és bent is, de a fűtést azért sem kapcsolom fel, csak azért se, mert nálam a december a szabály, az a határhónap. Úgyhogy melengetem magam belülről, ahogy tudom. És mivel pálinkát érthető…

A minap valahogy megkívántam a pármai sonkát, és minden különösebb cél nélkül vettem belőle 10 dekát. Na nem mintha nehéz dolog lenne kitalálni, mit is kezdjek vele, hiszen annyi mindent fel lehet vele dobni: kerülhet pizzára, tésztaételbe, vagy tálalható nyersen egy jóféle…

Nos, ugye ott tartottunk legutóbb, hogy elkészült a franciás ökörmájragu, a cavolo nero meg hazatért velem együtt. Ami első ránézésre egyértelmű róla, hogy bizony ő az egyik legpofásabb káposztaféle. Kecses, hosszú, vékony, mélyen sötétzöld, szinte már feketében játszó…

A szerda az Apa-nap. Vagyis minden héten ezen a napon Apával beszélgetek rendszerint egy-másfél órát, mikor végzett a munka utáni futással, no meg a vacsorájával. Ez azt jelenti, hogy hívás pont arra az időintervallumra esik, amit főzéssel töltenék, úgyhogy ha nem gondolkodom…

  Tavaly, Kasztliba költözésünkkor, mikor már a kezünkben volt az első bérlakásunk kulcsa, és másnap terveztünk is átköltözni a hotelből, elzarándokoltunk egy nagy szupermarketbe, hogy megvegyük a legszükségesebbeket. Ágyneműt, serpenyőket, törölközőket, meg…

           Időnként nagyon megkívánom a buffala, vagyis bivalytejből készülő mozzarellát. Csodásan krémes, icpicit sós, lágyan olvad szét a szájban, pontosabban a nyelv hegyén, majd szétömlik az íze – tele van élettel,…

A minap újraforgattam a májusi Good Food magazinhoz mellékelt zsírszegény ételeket csokorba gyűjtő füzetecskét, és megakadt a szemem egy recepten. Padlizsánkockákat sütöttek benne sütőben, majd balzsamecettel és mazsolával forgatták össze, és rukkolán tálalták. Nem mondom,…

Jó pár éve viszonylag előszerettel készítettem gnocchit, de aztán valahogy úgy döntöttem, hogy túl macerás, és aztán azóta se. Mostanáig. Ugyanis végre találtam csodás zsályát, illatosat, erőset, frisset. (Otthon valahogy mindig hiába kerestem, annak ellenére, hogy mások az…

… avagy a kulináris rút kiskacsák esete Vannak olyan ételek, amikről nehéz elhinni, hogy finomak. Túl egyszerűnek, túl íztelennek, túl semmilyennek tűnnek. Aztán valahogy mégiscsak kipróbáljuk őket. Mert hirtelen ott teremnek. Mert olcsók. Mert nincs kedvünk főzni, hát…

Imádom a fagyasztókat. Olyannyira, hogy mikor új lakást választottam Kasztliban, részben azért döntöttem az egyik lakás mellett a két dobogós közül, mert az egyikben nem volt fagyasztó, és az ingatlanügynök hiába ígérte, hogy kölcsönöznek nekem egyet, én mindenképp biztosra…

Hétvégenként mindig gondban vagyok az ebéddel. Nem nagyon szoktam felkelni 9-10 óra előtt, ami azt jelenti, hogy a rendkívül kiadós reggelimet rendszerint 12-13 óra magasságában fogyasztom el, tehát az ebédéhség úgy 4-5 felé következik be. Csakhogy ugyebár ha olyan későn…

Még mikor januárban hazalátogattam, akkor vettem jó néhány szál chorizót, hogy Monsiuert megóvjam az éhenhalástól, de furcsa mód, mikor megjöttem, még bőven volt kolbász, nekem ellenben egy árnyékba kellett sürgősen életet lehelnem tápláló és vitamindús ételek…

Jó ideje határtalanul vonzódom a thai tésztaételekhez, és talán az átlagnál is jobban a pad thaihoz. Míg Pesten laktunk, és nagy ritkán előfordult, hogy nem főztem, előszeretettel rendeltem azt a Wasabitól, de arra is volt példa, hogy mindenféle utánaolvasás nélkül, csak úgy…

Ha gyerekek előtt mondom ki a tostada szót, azt rendszerint hangos nevetés, és a szó folyamatos ismételgetése követi a részükről. Ezért okulva a múlt hibából, tartózkodom ettől a cselekedettől. A tostada természetesen Mezoamerikából indult hódító útjára, a szó maga…