Lévén szó az 2013 első bejegyzéséről, megragadom az alkalmat, hogy Mindnyájatoknak egészségben, vidámságban, sőt mi több boldogságban, földi javakban és pezsgővel, továbbá mennyei borokkal kísért finom falatokban gazdag újévet kívánjak!
Továbbá köszönet minden kedves olvasónak az idelátogatásért, esetleges tetszésnyilvánításért, és pláne azoknak, akik kommentelőként vagy a Facebook-oldalon aktívan részt vesznek a blog életében, hisz ők segítenek legtöbbet a visszajelzéseikkel, illetve bíztatásukkal, olyannyira, hogy néhányukra már így, kvázi ismeretlenül is barátként kezdek gondolni.
Az új évvel elérkezett a blog második születésnapja is, és hogy méltóképpen ünnepeljem, itt az ideje az áttekintésnek: mi történt a blogon 2012-ben, mely fogásokat kedveltétek legjobban Ti, és melyeket én, és mik azok a területek, melyeket fejleszteni szeretnék. És mint minden áttekintés, ez is azzal kezdődött, hogy átolvastam a tavalyi összegzést különös tekintettel a célkitűzésekre, és meg kell állapítsam bizony, az eredmény elég vegyes. Példul tavaly sajnálkozva állapítottam meg, hogy csak 117 bejegyzés született, erre idén még annál is kevesebb, 104 került fel a blogra. Ugyanakkor amit tavaly hiányoltam, vagyis a hosszabb lélegzetvételű, bonyolultabb bejegyzéseket, idén némileg abszolváltam: felkerült egy tapas- és egy szülinapi menü, aztán a fehérboros kagyló és a sült csirkém receptje, de továbbra sem készültem el a sókéregben sült aranydurbincs leírásával. Aztán még mindig nem vettem a fáradságot kovászos kenyér készítésére, és nem dolgoztam velős csonttal, illetve tintahallal sem, ellenben a tervezetteknek megfelelően növeltem a francia és a magyaros receptek arányát. Az ételfotók minősége talán egy kicsit javult, de sajnos még mindig messze elmaradt a kívánatostól, amiért én részben a szeretett, ámde mostanra jócskán kiöregedett fényképezőgépemet okoltam. Nos, a jövőben a kamerát nem okolhatom, megkaptam ugyanis Karácsonyra Monsieur szüleitől a Nikon legújabb Coolpix modelljét, az S3300-ast, úgyhogy ijesztő módon, a többi már elvileg csak rajtam múlik…
A meg nem valósult célok ellenére a blog, és a konyhánk izgalmas évet tudhat maga mögött. Talán a legfontosabb változás, hogy végképp felhagytam a bolti kenyérvásárlással, hogy a saját magam által készített, tartósítószer, és általában cukormentes finomságokat együk. A másik, hogy Julia Child belépett az életembe, vagyis inkább a konyhánkba. Aztán – bár a blogon sajnos nem érződik – rengeteg halat ettünk az elmúlt évben, például morgóhalat, sokféle tőkehalat, szardíniát, makrélát, aranydurbincsot. Be is szereztem három csak halakkal foglalkozó könyvet: a Larousse válogatását, a CJ Jackson szerkesztette halas könyvet, és Sophie Grigson könyvét, melyet akkori férjével közösen írt. Ezen kívül, bekövetkezett, amit pár éve még nem gondoltam volna: szinte felcseréltem a szépirodalmat, illetve történelmi regényeket gasztronómiai regényekre. Julia Child Életem Franciaországban című önéletrajzi írását korábban már említettem, de elolvastam Julie Powell témába vágó könyvét is, vagy legutóbb példul Susan Loomistól a Ház a Tatin utcán című kedélyes írását, igyekszem is majd belőlük egy beszámolót összehozni. Az előre egy hétre gondosan megtervezett vacsoramenümet pedig gyakorlatilag teljesen felváltotta a spontán főzés öröme, aminek viszont hátulütője, hogy kevesebb kinézett recept öltött testet a konyhámban a mit-találok, mi-jut-eszembe fogásokkal szemben vívott harcban. Viszont a maradék-felhasználást, ha szabad ilyet mondanom, tökélyre fejlesztettem. Ezeken kívül egy meglehetősen agresszívnak nevezhető kommentpárbaj is lezajlott tavasszal, melynek kapcsán leszögeztem, hogy a jövőben fenntartom magamnak a jogot arra, hogy ha valaki pusztán támadó, bántó célzattal ugrabugrál nálam, kimoderálom, hogy a lába sem éri a földet.
No de ennyit most tavaly felvetett kérdésekről, lezajlott eseményekről, következzen most az tíz recept, amelyeket Ti a leginkább értékeltetek. A listát nem a látogatószámok alapján állítottam össze, hisz egy-egy Index-címlap több ezer látogatást eredményezett, ami azonban egyáltalán nem garancia arra, hogy az adott írást kedveltétek is. Helyette a Facebook-féle tetszésnyilvánításokat vettem alapul, melyek ugyan szintén nem teljesen megbízhatóak, hiszen a like-számláló időről-időre random mód nullázódik, vagy ha nem, akkor is néhány like eltűnik az éterben, de még mindig ez tűnt a legbiztosabb támpontnak. Jöjjön hát a top 10:
1. Tarte flambeé, avagy a creme fraiche-sel megkent, szalonnával és hagymával gazdagon megszórt francia kenyérlángos, mely kiemelkedő módon 56 like-ot kapott – nekem is nagy kedvencem, kéthavonta biztos asztalra kerül.
2. Fougasse, avagy provence-i, saját magam által képzett szóval mondva levél-lepény-kenyér – repertoárom elmaradhatatlan darabja, a pain d’epie (előbb-utóbb az is felkerül) mellett kedvencünk, ha hideg vacsorát eszünk, vagy valamit tunkolni kell.
3. Szépségesen krémes cukkinis lasagne – bevallom, azon csöppet meglepődtem, hogy egy vegetáriánus cukkinis lasagne-recept az előkelő harmadik helyen landolt, bár tény és való, hogy ritka jól sikerült fogásról van szó, nyugodt szívvel ajánlom mindenki figyelmébe.
4. Rázva pirítgatott thai jellegű tészta kagylóval – gyors és könnyen elkészíthető fogás, nekem jól bevált formula, de gyanítom, a like-ok egy része az Indexnek köszönhető.
5. Gratin de Pommmes de Terre Provençale, vagyis Provence-i rakott krumpli - az első étel, amit elkészítettem Julia Child Mastering the Art of French Cooking című könyvéből. Időigényes, de nagyon finom, ráadásul főételként és ünnepi köretként is megállja a helyét.
6. Rukkola saláta aszalt paradicsommal, olívabogyóval, mozzarellával és rozmaringos krutonnal – megkockáztatom, hogy a legjobb saláta, amit tavaly készítettem. Tovább turbózható, ha lecseréljük a sima mozzarellát bivalymozzarellára.
7. Vasárnap esti sült csirke - évek óta készítem kisebb-nagyobb változtatásokkal, igazi örökzöld, sosem lehet megunni.
8. Moules marinieres, vagyis fehérboros feketekagyló - vagy tízszer készítettem a tavalyi szezonban, az egyik főkedvencünk.
9. Kolbászos spagetti a paradicsomos fajtából – egyszerű, őszinte ízek, gyors kivitelezés, chilivel fűszerezve.
10. Krémtengerben úszó malacszelet fényezett sárgarépával, pirított krumplival és mandarinos, diós zöldsalátával - egyszerűen kivitelezhető, ám mégis rafinált, könnyedén továbbvariálható, és mit tagadjam, fölöttébb büszke vagyok rá.
A következő legyen a saját listám, amiben azok már nem versenyeznek, akik az előző listában is szerepeltek. Nem feltétlenül azokat az ételeket válogattam ide, amik a legeslegfinomabbak (bár akad olyan is), hanem inkább azokat, melyeket leggyakrabban fogyasztottuk vagy azért mert gyorsak, egyszerűek, vagy mert az alapanyagok általában kéznél vannak, és relatív egyszerűségük ellenére jóleső elégedettséggel töltik el az éhes gyomrot.
1. Vörösboros-paradicsomos polipragu illatos búzatörettel - maga a ragu a Saturday kitchen fickó, James Martin receptje, a köret saját kreálmány, és azt kell mondjam, tökéletesen passzol hozzá. Csorog a nyálam, valahányszor eszembe jut.
2. Gnocchi al burro e salvia, vagyis gnocchi vajjal és zsályával - igazi olasz klasszikus. Melós ugyan az elkészítése, de az eredmény mindenért kárpótol, ráadásul ha az ember bespájzol a mélyhűtőbe zsályából, gyakorlatilag bármikor kivitelezhető.
3. Pad thai - Gordon Ramsay verziója a klasszikusra, némi extra zöldekkel turbózva, szerintem egyszerűen fenomenális.
4. Lazac rengeteg zölddel - tökéletesen ropogósra sült lazac sok komponensű zöld salátával, izgalmas öntettel: friss, ízes, illatos, és higgyétek el, kiadós is.
5. Melanzana alla parmigiana, vagyis padlizsán paradicsommal, mozzarellával és parmezánnal összesütve - újabb olasz klasszikus saját ízlés szerint, mely pillanatok alatt ez egyik vegetáriánus kedvencünk lett, nyáron egyszerűen kötelező.
6. Thai jellegű curry garnélával és zsenge zöldségekkel - számtalanszor készítettem így is, máshogy is: csak zöldségekkel, esetleg kagylóval; mindenhogy rajongok érte.
7. Franciás ökörmájragu - véletlen született, és milyen hálás vagyok érte a véletlennek! Visszatér még számtalanszor, abban biztos vagyok.
8. Paella kagylóval és chorizóval - ezzel tényleg semmi macera nincs, az ember kicsit pirítgat, majd mindent a serpenyőbe szór, és elmehet kipihegni a nap fáradalmait, ugyanis a munkának annyival vége is. Feltöltött mélyhűtővel igazi jolly joker.
9. Pizza Margherita Rapida - ha nem volt ötletem, mit készítsek vacsorára, rengetegszer készítettem ezt a mérhetetlenül egyszerű, ámde fölöttébb nagyszerű pizzát. Liszt, élesztő, passata, mozzarella, bazsalikom, és a sütőben megszületik a csoda.
10. Indonéziai pirított rizs füstölt hallal - mióta Kasztliba költöztünk, legalább tízszer került asztalra kisebb-nagyobb változtatásokkal: hol a halon variálok, hol a zöldségeken. Gyors, egyszerű, és nagyon-nagyon finom. A maradék is jó másnap is, akár hidegen is, úgyhogy ebéddobozba is kiváló.
2012 bizonyos fokig a péksütemények éve is volt. Bár szegény pain d’épi számtalanszor emlegetve volt, még mindig nem került megírásra az aszalt sárgabarackos brioche-sal együtt, azért így is van miből válogatni:
1. Ott a fentebb már említett fougasse,
2. a Hairy Biker páros skandináv rozskenyere,
3. Paul Hollywood Hot cross bunja, ami tradícionális angol nagypénteki csemege,
4. Nigella mennyei napokig friss krumplis kenyere,
5. a pillanatok alatt készülő, élesztőmentes ír szódakenyér,
6. és végezetül csigaszerű Chelsea bun, szintén Paul Hollywood gyűjteményéből.
És immáron annyi maradt már csak immár hátra, hogy megosszam Veletek, mit tervezek jövőre. Ezúttal nem írok hosszú listát, mert csak egy dologra szeretnék törekedni, de arra nagyon-nagyon: mindent megírni, amit arra érdemesnek találok, amiben fantáziát látok. Ne menjen úgymond semmi veszendőbe…
És még egyszer nagyon-nagyon BUÉK mindenkinek!
